Felforrósodott a hangulat a makro- és a mikrokörnyezetünkben egyaránt. A békés nyugalomnak úgy tűnik, egyszer és mindenkorra vége van. Külső erők feszegetik hazánk határait – nyugati és belső ellenfelek segítségével. Hazánk határvédelemre szorul… Az országgyűlési választások időszaka mindig is felfokozta a hazai választási hangulatot, de ahogy előbbre jutunk, úgy látszódik, soha nem látott méreteket is ölt…
Lezsák Sándor 2018-ban újra elindul a képviselői jelöltségért, hogy munkájával a következő ciklusban is segítse a Duna-Tisza-közi településeket, köztük Lakiteleket is.
Kezdjük a mai nappal. Késő este ülünk dolgozószobájában. Mikor kelt? Mi volt a mai munkája?
– Ha Pestre, a Parlamentbe megyek, akkor negyed öt után öt perccel csörög az óra. Ötkor jön értem Csaba, a gépkocsivezető munkatársam, az én „kormánybiztosom“, és a hivatali Skodával indulunk Pestre. Így fél hétre a munkahelyemen, a parlamenti dolgozószobámban vagyok. Ilyenkor csönd is van, jut idő a sajtóra, levelekre, háttéranyagok, dokumentumok, ajánlások, törvényjavaslatok megismerésére. Munkatársaimmal átbeszélem a napi vagy a heti parlamenti tennivalókat, programokat.
Ez csak az egyik munkahelye?
– A félegyházi választókerületi iroda a másik, a harmadik pedig a Lakiteleki Népfőiskola.
Maradjunk az elsőnél. Ha éppen nem vezeti az ülést, mivel foglalkozik?
– Tagja vagyok a titkosszolgálatokat felügyelő Nemzet-biztonsági Bizottságnak. A bizottsági ülések mellett naprakészen ismernem kell például a migrációs válság drámai fejleményeit.
Hogyan tudná megfogalmazni, hogy mi a különbség a migráns és a menekült között?
– A migráns az, aki az ablakon akar bemenni a házba, a menekült pedig segítséget kér. A politikai menekültnek segítséget adunk, ez természetes kötelességünk, de ez nem jelent végleges letelepedést, hanem oltalmazott helyzetbe kerül a menekült, ami ideiglenes jellegű és mihelyst országában megszűnik a menekülést kiváltó fenyegető helyzet, akkor visszatér hazájába. A migráns a jólét reményével követel bebocsátást, illetve – tapasztalhattuk – rúgja ránk az ajtót, papírok nélkül, az emberi jogokra hivatkozva kíván szállást, anyagi támogatást.
Most olvastam, hogy a választópolgárok 90%-a hallott a Soros tervről.
– A legfrissebb felmérés szerint 73%-a pedig azt mondja: Európában, így hazánkban is a következő esztendőkben a kereszténység védelme a legfontosabb.
Mennyire van joga beleavatkozni másik országnak egy nemzetállam belpolitikájába? Mi jogon akarják ránk kényszeríteni, hogy kikkel éljünk együtt, s kiket tartsunk el, osszuk meg a hajlékainkat, a tulajdonunkat?
– Az Európai Unió együttműködésre és közös értékekre épülő rendszer. Európa vezetői a saját országuk belpolitikai válságát igyekeznek úgy megoldani, hogy magukkal rántják a többi tagországot is. Mi nem szólunk bele abba, hogy a németek vagy a franciák migránsokkal akarják pótolni azt a munkaerőt, ami a gyermekek születésének elmaradásából keletkezett. Nemzeti kormányunknak egészen más elképzelései vannak erről. Magyarországon a magyar családok segítése és ösztönzése az elsődleges cél, hogy minél több gyermek születhessen és minél erősebbek legyenek a családok. Kétségtelen, hogy ez hosszabb folyamat, mint azonnal pótolni a hiányzó munkaerőt, viszont a jövőt nézve ez az egyetlen járható út. Az elöregedő társadalom problémája közös ugyan, de a megoldásnak korántsem kell közösnek lennie. Partnerségi, és nem pedig alá-fölérendeltségi viszonyra kell épülnie az Uniónak. Azt akarjuk, hogy az Európai Unió a nemzetállamok szövetsége maradjon. A migráció kérdése pedig nem pártpolitikai ügy. Ez a jövő Magyarországáról és Európájáról szól. Arról, hogy milyen világban fognak majd élni a gyermekeink, unokáink. Vádaknak, vagdalkozásnak és ítélethozatalnak nincsen itt az ideje. Most a cselekvésre és a helyzet megoldására kell összpontosítani minden erőnket. A kormánypártok meg akarják, és a biztató jelek szerint meg is tudják védelmezni Magyarországot a migránsok sokmilliós áradatától. Ezzel szemben az ellenzék éppen az ellenkezőjét akarja. A hatalom megszerzése köreikben fontosabb a nemzet, az ország biztonságánál, kultúránk megőrzésénél, a magyar emberek akaratánál.
Ma hallottam a hírekben fekete-fehérre egyszerűsítetten azt a véleményt, hogy aki azt akarja, hogy ne jöjjenek be a migránsok, az a jelenlegi kormányt erősítse szavazatával; s aki migránsokat akar, az az ellenzékre voksoljon… Egyetért ezzel?
– Az áprilisi választásnak ez a tétje. Ma mindegyik jelentősebb ellenzéki párt – magatartásával, itthoni, vagy uniós szavazataival –, a tömeges és ellenőrizhetetlen bevándorlást segíti elő. Ma a politikai programok vízválasztója az illegális migráció elősegítéséhez, vagy meggátlásához fűződő magatartás.
Talán nincs is olyan kormánypárti politikus, akit ne dobálnának meg sárral… Hogyan védekezik ellene?
– Nagyon nehéz védekezni a rágalmak, a szennyes, személyre szóló és igaztalan támadások ellen. De aki politizálásra adja a fejét, annak ezzel is számolni kell. Önfegyelem is kell ennek elviseléséhez, kell türelem, kell önbecsülés, és természetesen lelkierő. Az a tapasztalatom, hogy a durva támadások előbb-utóbb kimerülnek, és a választás végén igazolódhat a politikus. Ez utóbbiban mindenkor bízni kell, mert a bizakodás nélkül például a sportban sem lehet versenyezni. Erőt ad, ha hitünk van a győzelemben, a magunk igazának győzelmében, és az már önmagában is vereség, ha valaki erős hit nélkül vesz részt a politikai küzdelemben. Már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kifejtette, hogy a politika az arányok művészete. Nem kell minden apró kihívásra válaszolni, csak a hozzánk méltókra. Minden ellenünk irányuló lépést a súlyának megfelelően kell kezelni, sem az eltúlzott, sem erőtlen válasz nem politikus. Erre a fejedelmi intésre figyelemmel a mai politikai kavalkádban sem kell minden apró, vagy nem megfelelő fórumról érkező bírálatra reagálni, hiszen akkor a fő teendőinkre nem marad időnk. Mindig a konkrét helyzet függvényében kell vállalni a politikai vitát ellenfeleinkkel. Van olyan becsületünkbe gázoló ügy, ahol csak a bíróság tehet igazságot – igaz, gyakran több év elteltével. Nekem is volt ilyen ügyem, és a javamra ítélt a bíróság.
Rendkívül rémisztő sokunknak, ahogyan a „magyar” képviselőink zöme viselkedik az Európai Parlament különféle fórumain. Baloldaliként olyan minősítést és véleményt engednek meg maguknak a saját hazánkról, népünkről, miniszterelnökünkről, amit kikérünk magunknak! Bizony a hazaárulás fogalmát is kimeríti egyik-másik ilyen képviselő ott, a hazánk ellen. Miért nem lehet ezeket megfenyíteni, visszahívni, olykor felelősségre vonni – a törvény adta lehetőségeinkkel? Mert a vélemény szabad? Ez a haza elleni viselkedés tűrhetetlen…
– A vélemény nyilvánítása valóban szabad. Az általad említett esetekben azonban nincs szó véleményről, hanem egészen másról van szó; nevezetesen hazánk rágalmazásáról, rombolásáról, végső fokon Magyarország elárulásáról. A hazaárulás büntetendő cselekmény törvényeink szerint is, csakúgy, mint erkölcsi ítéletünk szerint. Nem egyszerű azonban meghúzni a határt a jogi és az erkölcsi ítéletalkotás között. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy jogi számonkérés nem történik akkor, amikor a közösség már régen erkölcsi ítéletet hoz. A valódi válaszfal ma nem a jobboldali és baloldali pártok között van, hanem a globalista érdekeket kiszolgáló, és az azok ellen védekező erők között. Európában is vannak az illegális bevándorlás ellen fellépő baloldali pártok. Álláspontjuk szerint a bérből és fizetésből élők érdekeit – amelyeket védelmezni kellene valamennyi baloldali pártnak – súlyosan veszélyeztetik a munkabéreket lesüllyesztő, a szociális, és egészségügyi ellátást megterhelő, és a lakásárakat és a lakbéreket felverő bevándorlók ezrei. Más kérdés, hogy a liberális háttérhatalom Magyarországon baloldalinak mondott pártokat vásárolt meg érdekei szolgálatára, míg több európai országban – például Németországban – néppárti, és jobboldalinak tekintett pártokat is. A magukat baloldalinak beállított pártok saját választói közegüket – a bérből és fizetésből élőket – is becsapják, amikor a bérminimumot és szociális minimumot is lejjebb süllyesztő bevándorlást szorgalmazzák. Magam is úgy vélem, hogy az Unióban politizáló magyar állampolgárok közül néhányan méltatlanok arra, hogy képviseljék hazánkat. Magatartásuk bizonyos esetekben valóban kiérdemelné a hazaárulás bélyegét. Egyébként ez nem baloldaliság, hanem emberség, magyarság és becsület kérdése. Amit ott kint némelyek művelnek, az valóban tűrhetetlen, de olyanok a szabályok, hogy csak a következő uniós választás alkalmával lesz lehetőség a számonkérésre.
Ellenszélben dolgozni iszonyú energiapluszt jelent minden téren. Miért nem tudunk mi sokkal jobban összefogni?
– Sajnos a hazai ellenzéktől, mai erkölcsi és szellemi állapotát tekintve illúzió elvárni azt a tisztességes ellenzéki magatartást, amelyet említ. A reménytelenség gyűlöletet szít, ez a gyűlölet ömlik belőlük mindenüvé. Amikor az ellenzék ennyire gyenge, és a saját körein belül is békétlen, egymás között is acsarkodnak, de ugyanakkor mérhetetlen szenvedéllyel kívánják a hatalmat, akkor nincs tekintettel semmire, így arra sem, ami a kormányunk munkájában jó és eredményes. Újra és újra ismételni és tudatosítani kell, hogy óriási eredményeket ért el 2010 után Orbán Viktor két kormánya. Megfékezte a vágtató pénzromlást, és ma Európa egyik legstabilabb fizetőeszköze a forint. Letörte a munkanélküliséget, és ma már feleannyi munkát tartósan kereső sincs az országban, mint volt a szocialista kormányzás alatt. A bérek vásárlóértéke – különösen a legalacsonyabb béreké – nyolc év alatt mintegy dupla annyival nőtt, mint a szocialista kormányzás nyolc éve alatt volt. Orbán Viktor két kormánya megállította az ország eladósodását, és a nemzeti jövedelem arányában ma évről évre csökken az ország adósságállománya. Kifizette az önkormányzatok, egészségügyi, és oktatási intézmények működést is ellehetetlenítő sok-sok milliárdos adósságállományát. Megállította, sőt kissé javította a korábban romló demográfiai helyzetet, családpolitikai intézkedések sorával javított a gyermekes családok életkörülményein. Az egészségügyi ellátás hatékonyabbá vált, ma már másfél- két évvel hosszabb élettartamot remélhetnek országunk lakói, mint remélhettek a szocialista kormányzás alatt. Rekordokat dönt az idegenforgalom bevétele, mert ma Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa, köszönhetően a határkerítésnek. Csak a szemellenzős, minden eredményt letagadó politikai vagdalkozók kérdőjelezik meg ezeket az eredményeket. Mivel a választók többsége saját maga, és hozzátartozói, továbbá lakókörnyezete példái alapján is tapasztalhatja ezeket az eredményeket, én bízom abban, hogy számukra hiteltelenné válik az ellenzék válságot harsogó propagandája.
Lezsák Sándor a Bács-Kiskun megyei 4. választókerület országgyűlési képviselője és a jelen választás újabb képviselő-jelöltje. Mit ígér a választóknak, mit szeretne valóra váltani, s miért kéri, hogy támogassák szavazataikkal?
– Munkában vagyunk. Sok olyan feladat van, amit folytatnunk kell a következő ciklusban is. A választókerület önkormányzatainak túlnyomó többségével kiegyensúlyozott szakmai munkát tudtunk folytatni az elmúlt esztendőkben. Sok fejlesztés meg tudott valósulni. Ezek közül a legjelentősebbek a 4,6 milliárd forintból megépült izsáki iskola, a kiskunfélegyházi sport-csarnok építésének 2 milliárd forintos kormányzati kiváltása, az M5-ös autópálya kunszállási lehajtójának megépítéséhez forrás biztosítása. Lakiteleket érintően 240 millió forintból megépülhet a kerékpárút, valamint a kormány 41 millió forintnyi segítséget nyújtott a lakiteleki önkormányzatnak, hogy elkerülje a csődhelyzetet.
Lezsák Sándor a munkaadó. Több család megélhetéséért felelős. A Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Miért is fontos ez a funkció?
– Feladatot és felelősséget jelent. Ha kudarc van, akkor én vagyok a felelős, ha siker van, az csapatmunka.
Lezsák Sándor politikus, tanár, költő, író. Melyik a legfontosabb? Melyik az igazi hivatás, s miért?
– Nincsen rangsor. Számomra mindig az van a sor elején, amellyel érzéseim szerint éppen a legtöbbet tehetek a magam képességei szerint. És persze az sem mindegy, hogy mikor mire, minek a művelésére vagy alkalmazására van lehetőség. Igyekszem a különböző eszközök és feladatok között időről-időre rendet tenni, és mindent a maga helyén értékelni.
Lezsák Sándor a férj, apa, nagypapa. A családban elfoglalt helyét mennyiben befolyásolja a politika? Megérti-e unokái titkait?
– Sűrűn van együtt a család, ezt a feleségem és a két lányom, Levente fiam ügyesen szervezik. Ünnepnap minden együttlét, és az unokák titkait is még megértem. A Színitanoda verskötetet nekik írtam.
Készült a Lakiteleki Újságban megjelent, Czinege Edit által készített interjú nyomán.
Magyar Fórum
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!