Ritkaságszámba megy manapság, hogy valaki négy évtizeden át dolgozzon egy munkahelyen. Sütő Lászlóné a lakiteleki Szivárvány Óvodában kezdte pályafutását negyven éve. Harminchárom éve az intézmény vezetője. Irányítása alatt vált referenciaintézménnyé az óvoda. Kimagasló szakmai munkáját a közelmúltban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták.
- Milyen érzés volt átvenni az egyik legmagasabb állami kitüntetést?
- Nagyon meglepett. Soha nem gondoltam volna, hogy valakik így értékelik a munkám, hogy kitüntetésre méltónak tartanak. Megtisztelő számomra. A díj átvétele óta minden napra jutott egy gratuláció.
- Negyven éve van a pályán, miért ezt a hivatást választotta?
- Itt végeztem az általános iskolát, majd a szolnoki egészségügyi szakközépiskolába mentem. Azok az évek nagyban meghatározták a jövőmet, hiszen az iskolai gyakorlaton gyermekgondozással is foglalkoztunk, ami nagyon megtetszett, ezért is jelentkeztem a kecskeméti óvónőképzőbe. A főiskola után 1977-ben kezdtem itt és 1985 óta vagyok az intézmény vezetője.
- Négy évtized távlatában is ugyanezt a pályát választaná?
- A világos a legjobb dolog óvónőnek lenni. Nagyon jó látni, ahogy kezeink között formálódik a gyerekek jelleme, ahogy okosodnak. Ők még olyan őszinték és kíváncsiak. Ezen a pályán nem lehet megöregedni, mert a gyerekek fiatalon tartanak. Nagyon sok érzelmi feltöltődést, ölelést, simogatást kapunk és persze adunk, mert csak úgy kapunk, ha mi is adunk. Vezetőként csak péntekenként vagyok a gyerekekkel, amit mindig nagyon várok, feltöltődést jelent velük lenni a vezetői munka mellett.
- Nem fél attól, hogy nyugdíjba vonulása után hiányoznak majd az óvodások?
- Elég mozgalmasak a napjaim, ez a munkatempó és a gyerekek biztosan hiányozni fognak. Ezért tudatosan készülök a nyugdíjas éveimre. Vannak terveim, nagyon sok könyv és film vár rám, amelyekre eddig nem jutott időm. Szeretnék több minőségi időt tölteni az unokáimmal. De szeretnék munkát is vállalni szaktanácsadóként. Ebben nagy példaképem édesanyám, aki nyugdíjba vonulása után 75 éves koráig dolgozott, a munka éltette.
- Hogyan mutatná be az óvodáját?
- Nagyon büszke vagyok arra, hogy öt éve ilyen szép óvodát sikerült építeni. A régi épület bővítésével lett ilyen szép formája. 175 férőhelyes óvodánkba jelenleg 177 kisgyermek jár. Büszke vagyok arra, hogy az óvodánk befogadó intézmény. A csoportokban vannak sajátos nevelési igényű, tanulási nehézséggel küszködő gyerekek és autisták is. Kecskemétről és Tiszakécskéről is járnak hozzánk autista kisgyerekek. Az integráció nagyon jót tesz a kisgyerekeknek és a szülőknek is. Kezdetben volt ellenállás, ezért nagyon sok érzékenyítő foglalkozást tartottunk, így ma már érzik, értik a lakiteleki szülők az autizmust. Ugyanakkor nagyon jót tett a nevelőtestületnek is, sokat fejlődtünk mi is. Nagyon büszke vagyon arra, hogy számos innováció valósult meg az óvodában. Részt vettünk a kompetenciaalapú nevelési programban. Ennek hozadéka, hogy a projektpedagógia begyűrűzött hozzánk is. Az integrált pedagógiai program során pedig nyitottunk a civil szervezetek, lakiteleki intézmények felé, tudatosan veszünk részt egymás munkájában. Rendkívül büszke vagyok ara is, hogy óvodánk minősített referenciaintézmény. Ez a fejlesztés nagyon sokat lendített a szakmai munkánkon, főként a műhelymunka kapcsán jelentett nagy változást. Külső és belső műhelymunkákat szerveztünk. Az egymástól való tanulásra fektetettük a hangsúlyt. Bemutatókat, előadásokat tartottunk szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Kiemelném még a jó gyakorlatainkat. Ilyen az Ovi vakáció, ami azt jelenti, hogy nyáron is tartalmas programokkal várjuk a gyerekeket. A Cicahát, kutyahát gyógytestnevelés bevezetése is nagy népszerűségnek örvend. És a legfrissebb büszkeségünk, hogy kiváló akkreditált tehetségpont lettünk. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek – elsősorban a nagycsoportosok – kiemelkedő képességeire koncentrálva tehetségműhelyeket indítottunk. A szülőkkel közösen feltérképeztük a gyerekek érdeklődési körét és ennek megfelelően kézműves, ének, tánc, mozgás, matematika és természetismereti tehetségműhelyben fejlesztjük őket heti rendszerességgel.
- A felsoroltak alapján is látszik, hogy az elmúlt negyven év alatt nagyon sokat változott az óvodai élet.
- Mi olyan óvodát akartunk Lakiteleken, hogy a szülő ne vigye el a gyermekét Kecskemétre, mondván, hogy ott több a lehetőség. Ezért is biztosítjuk helyben a logopédiát, a gyógypedagógiai megsegítést. Rendszeresen járnak a gyerekek úszni a népfőiskolára, járnak bábszínházba, a szülők kérésére pedig angolt is tanulnak. Azt szeretnénk, hogy ez az óvoda megtartsa a népességet Lakiteleken.
- Jövőre nyugdíjba megy. Úgy érzi, nyugodt szívvel hagyhatja itt az óvodát?
- A szívem-lelkem ez az óvoda. Sok mindent terveztem még, de biztos vagyok benne, hogy ezek meg is valósulnak, mert olyan utódot találtunk, aki szeretné folytatni ezt a munkát. Szerencsére mindig olyan kollégáim voltak, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Úgy tudtam sikeres vezető lenni, hogy a háttérbe húzódva hagytam érvényesülni a kollégáimat is. Hagytam, hogy sikeresek legyenek. Én csupán megteremtettem a munkájukhoz a lehetőségeket, a feltételeket. Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Szerintem ez fordítva is igaz: minden sikeres nő mögött ott van egy jó család, egy jó férj, aki támogatja, segíti. Nélkülük nekem sem sikerült volna.
Vajda Piroska
Petőfi Népe
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!