A vitorlatermészetű fényember

Részletek Készült: 2018. november 30. péntek, 14:57 Fehér holló feketében címmel Csoóri Sándor-emlékkönyv jelent meg. A költő gyerekverseit, illusztrációkat és a Sebő együttes által megzenésített verseket tartalmazó CD-melléklettel felszerelt kötet (Csoóri Sándor: Csillagkapu. Válogatott gyermekversek) után az Erdélyi Szalon – IAT Kiadó a tervezett életműsorozat részeként, második kötet gyanánt, a költő halálának második évfordulójára megjelentette a Csoóri Sándor-emlékkönyv – Fehér holló feketében című kötetet, Pálfy G. István szerkesztésében.

Fehér holló feketében címmel Csoóri Sándor-emlékkönyv jelent meg. A költő gyerekverseit, illusztrációkat és a Sebő együttes által megzenésített verseket tartalmazó CD-melléklettel felszerelt kötet (Csoóri Sándor: Csillagkapu. Válogatott gyermekversek) után az Erdélyi Szalon – IAT Kiadó a tervezett életműsorozat részeként, második kötet gyanánt, a költő halálának második évfordulójára megjelentette a Csoóri Sándor-emlékkönyv – Fehér holló feketében című kötetet, Pálfy G. István szerkesztésében.



A külső megjelenésében is impozáns könyv (amely jól átgondolt sorozattervre utal) tartalma is lenyűgöző: a „vitorlatermészetű” költőre számos kortárs és notabilitás emlékezik.

(A „vitorlatermészet” kifejezést Sütő András használta barátjával és költőtársával kapcsolatban: „Csoóri Sándor vitorlatermészet. Összehuttyan, ha nem fúj a szél. Amit leginkább ő kelt a csöndességében is konok, viharos szellemiségével, egyik duk-duk affért a másik után zúdítva közibénk, úgy értem, javunkra, s a mindenkori hatalmi önkény bosszúját kiváltva”, mondta a költő 75. születésnapján. Hogy ez mennyire teszi nehezebben – vagy könnyebben – megközelíthetővé az életművet, azzal kapcsolatban Pécsi Györgyi találóan megjegyzi: „Csoóri Sándor költészetéhez közeledni könnyű is meg nem is. Legtöbbször a köz ügyei­ben zaklatott nyugtalansággal megszólaló »rebellis« költőszerep kultikus aurája behatárolja az olvasást, értelmezést. Persze a körülmények, a környezet alig ismert sorsú klasszikusok köré is aurát képezhet – miért volna kivétel éppen a mi korunk.”)

A kötet bevezetőjét a költő özvegye, Balogh Júlia jegyzi, az első részben pedig a temetésen elhangzott gyászbeszédek olvashatók. A második fejezetben olyan írásokat gyűjtött össze a szerkesztő, amelyek kifejezetten az emlékkönyvbe készültek.

A harmadikban „a már eltávozott kortársak” versei, esszéi, tanulmányai és köszöntői kapnak helyet – bár a szerkesztő a kötet végén szerényen megjegyzi, hogy ez annyira gazdag anyag, amelyből nem lehetett teljességre törekednie, az olvasóban tökéletesen és arányosan megképződik mindaz, amit ezek a kortársak mondtak, mondhattak és mondani akartak Csoóri Sándorral kapcsolatban. A negyedik fejezetben az egy nemzedékkel fiatalabbak következnek, kutatók, költők, ismerősök, akik végigkövették a költő életútját.

A könyv legnagyobb erénye az, hogy egyáltalán nem kerüli meg a kényesebb kérdéseket sem (gondolunk itt a Nappali hold című szövegre, illetve annak fogadtatására, átpolitizálódására), valamint hogy szinte soha nem válik patetikussá – az emlékezés szép és méltóságteljes marad, pedig ilyen esetekben és ilyen felkérések esetén nyilván a pátosz a könnyebb, a megúszósabb út. Az, hogy szinte mindenki valamiféle mély és erősen irodalmi igényű nyelvezetet használ, egyáltalán nem zavaró, inkább értelmezhetővé egyneműsíti a kötetbe gyűjtött szövegek tarka széttartását, ezáltal letisztult benyomást kelt.

Arra, hogy felsoroljuk, ki mindenki szólal meg a kötetben, nincs elegendő hely, az meg nem volna elegáns, ha kiemelnénk közülük néhányat, hiszen mindenkinél található legalább egy-két nagyon fontos idéznivaló, ami képes tovább árnyalni a Csoóriról alkotott képünket – éppen ezért a kötet elolvasására biztatnánk mindenkit. Mégis, talán nem teljesen érdektelen Balog Zoltán korábbi miniszter ­Csoóri Sándor temetésén elhangzott beszéde részletének az idecitálása:

„Van úgy, ritkábban, mint szeretnénk, hogy talpig fényemberek érkeznek közénk. Megszületnek, elvegyülnek és kiválnak. Közben élik az emberéletet, mint ­mindannyian: szeretnek, rajonganak, haragszanak; de mindez csupán felszín, színes fodrozódás. A fény ugyanis nem ­egyszerűen ott van bennük valahol mélyen, mint mindannyiunkban, hanem mindig látható. Nem lehet őket bepiszkítani, sem más úton jelentéktelenné tenni. Mindenkor világossághordozók maradnak. Ha őket figyeljük, tisztábban gondolkodunk és látunk, s talán élünk is. »Fellegajtó-nyitogató« maradsz, Csoóri Sándor!”


Csoóri Sándor-emlékkönyv – Fehér holló feketében. Szerkesztette: Pálfy G. István. Erdélyi Szalon – IAT Kiadó, 2018.


Magyar Idők


Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!