Bágya Rita, a Mindszenty Társaság titkárának beszéde elhangzott, Bőzsöny Ferenc a Mindszenty Társaság alapító tagjának temetésén, 2018. november 21-én, a Budapesti Angolkisasszonyok templomában.
Kedves Főtisztelendő Atyák, Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, Családtagok, Kollégák, Barátok, Kedves Emlékezők!
A Mindszenty Társaság elnöke, az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor, és a Mindszenty Társaság tagjai: Bartos Mónika, Dr. Cey-Bert Róbert Gyula, Csallóközi Zoltán, Dr. Dabóczi Kálmán, Déri Péter, Ékes József, Fukszberger Imre, Gyurácz Ferenc, Dr. Horváth Béla, Juhász Judit, Dr. Kahler Frigyes, Lévai Jánosné, Soós Viktor Attila, Szabó Imrefia Béla, Szécsi Árpád és V. Németh Zsolt nevében, a Mindszenty Társaság titkáraként állok itt ma Önök előtt, hogy Bőzsöny Ferencre, a Mindszenty Társaság alapító tagjára emlékezzünk.
Mindszenty József bíboros urunk rendíthetetlen hite, szilárd jelleme, példaadó tanúságtevő élete – mely üzenet a mai ember számára is – mindig is lenyűgözte Őt. De nem csak figyelemmel kísérte. Meghatározó élmények, emlékképekké alakult találkozások emléke fűzte szorosan össze Bőzsöny Ferencet Mindszenty József hercegprímás élő valóságával.
Erről a valóságról tett tanúbizonyságot, ezt az örökséget adta tovább életével, munkásságával a XX. század számomra legkiemelkedőbb rádiós személyisége, igaz barátunk, Bőzsöny Ferenc.
Fülembe csengnek nemrég elmondott szavai: „Ritám, kérlek, ments ki Elnök Úrnál. Nagyon szeretnék menni a Parlamentbe, a Mindszenty Emlékérem átadóra, de rozogák a lábaim, nehezen járok, így most csak lélekben tudok Veletek ünnepelni.”
Egyikünk se gondolta akkor, hogy ez ennyire pontos megfogalmazás lesz.
Feri bátyám valóban már csak lélekben volt jelen aznap, de hiszem, hogy köztünk volt – köztünk van ma is –, és a Mennyországban Mindszenty bíboros urunkkal már közösen figyelik a jelen történéseit.
Két történetet hadd idézzek fel Bőzsöny Ferenc életéből. És nemcsak azért, mert a történelmi idők nagy tanúja volt, hanem elsősorban azért, mert számára, az Ő életében ezek mérföldkövek voltak.
1947. júniusában a Szent István-bazilikában Mindszenty József atya bérmálta őt. Erről Feri bátyánk így emlékezett: „Olyan erővel nyomta a homlokomra a keresztet, hogy azt hittem behorpad.” – talán ez az erő volt az, ami ennyire egységbe kovácsolta őket, gondoltam, mikor mesélte, de nagyon nem tudtam tovább elmélkedni ezen, mert Feri bátyánk már folytatta is: „és ha jól tudom, most már ezt a kis legyintést” is elhagyják a bérmálás során. „Pedig régen még az a mondás is volt: ha én egyszer megbérmállak – ami annyit jelentett, hogy kapsz egy nagy fülest tőlem” – és röhögött.
Ha fülest nem is, de sok-sok személyes élményt, tapasztalatot, Feri bátyánk életének történetét, és ami a még fontosabb, nemcsak a hangját, de a jelenLÉTÉT és a cselekvő szeretetét kaptuk ajándékba mindig, mikor találkoztunk.
A Mindszenty Társasággal közösen, minden év novemberében – a Mindszenty Emlékérem átadó ünnepség előtt – megkoszorúzzuk a Parlamentben található Mindszenty emléktáblát, amelyen ez áll: „Itt működött az 1956. október 30-án megalakult Szabad Kossuth Rádió. Innen intézett beszédet Mindszenty József hercegprímás 1956. november 3-án este.”
Mindszenty József hercegprímás személyes szózatát, melyet a nemzethez intézett, Bőzsöny Ferenc konferálta fel.
Erről így emlékezett: „Mit ad Isten, én voltam beosztva, én konferálhattam, én fogadtam a Parlamentben, ahol az emlékezetes rádióbeszédét a hercegprímás elmondta – amiért annyit támadták, igaztalanul.
Számomra olyan volt, mint hogyha álmodnék, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy itt még az elvtársozás ment – még napokkal ezelőtt is – és az agyonszidott Mindszenty itt van élő valóságában.
Szeretettel köszöntöttem őt latinul, ahogy én az a piaristáknál tanultam.
„In aeternum fiam” – mondta Mindszenty.”
S milyen pontosan a megfogalmazás: MINDÖRÖKKÉ.
Ahogy a Mindszenty Társaságban mondani szoktuk, ma is egy nappal közelebb vagyunk Mindszenty József bíboros urunk szentté avatásához.
Most hozzáteszem, mindent megteszünk azért, hogy úgy éljünk, hogy a mai nappal, egy nappal közelebb legyünk ahhoz is, hogy Veled is, Kedves Feri bátyám, újra találkozhassunk.
Tudom, a jó Isten végtelen szeretetében ott folytatjuk majd, ahol abbahagytuk, és elmeséled majd életed újabb mérföldkövét, hogy a Mennyországban hogyan konferált be Ő, Téged.
Hiszem, hogy Mindszenty atyánk személyesen mutatott be Téged az Atyának, és hiszem, hogy az Atya, Fiú, Szentlélekkel és minden szentekkel együtt, vártok majd mikor elérkezik számunkra is a színelátás pillanata.
Ott állsz majd Te is az „ajtóban”, mosolyogsz és egyszerűen, de határozottan mondod – ahogy mindig, mikor Hozzád érkeztünk – „Isten hozott!”.
Addig is… kérlek, nézd el nekünk, van még némi teendőnk.
De Téged, Kedves Bőzsöny Ferenc, Drága Feri bátyánk…
Isten éltessen örökké!
Isten éltessen mindörökké!
S minket se hagyjon el.
Bágya Rita, a Mindszenty Társaság titkárának beszéde elhangzott, Bőzsöny Ferenc a Mindszenty Társaság alapító tagjának temetésén, 2018. november 21-én, a Budapesti Angolkisasszonyok templomában.
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!