Kitért arra is, nem merült fel az MDF újjáalapítása, a kormányzati szövetségben a Nemzeti Fórum teszi azt, amit egykor a demokrata fórumban tízezrekkel közösen kívántak elérni. A 2011-ben elfogadott új alkotmányban minden egykori MDF-es céljuk szerepel.
Az Európai Unió létét is veszélyeztetheti az elszabadult brüsszeli bürokrácia – figyelmeztet Lezsák Sándor
(Fotó: Nagy Balázs)
– Hogyan értékeli a rendszerváltozás után húsz évvel, a 2010-es kétharmados jobboldali győzelem után történteket?
– A Nemzeti Fórum az egykori MDF-ből kizárt, illetve a kizárások miatt kivált helyi és országos politikusokból szerveződött 2004 őszén. Politikai egyesület vagyunk, szövetségese, mozgósító-mozgalmi, nemzetpolitikai erőtere a kormányzó Fidesz–KDNP-nek. A lakiteleki találkozón, 1987 szeptemberében a költő Nagy László szavait idéztem:
„A torkonvágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül.” Innen indultunk. Aztán 2006 októberében, a szocialisták és a liberálisok okozta vérgőzös fenyegetettség idején az iménti idézet így módosult: „A torkonvágott rendszerváltás pirosát és gyászát viseljük belül.” Korparancs volt, hogy a nemzeti erőt összpontosítani kell. Történelmi csúcsteljesítménynek tartom a 2010-es kétharmados választási győzelmet, mert ez olyan konszolidációs folyamatot indított el, amelynek alapja Magyarország 2011 áprilisában elfogadott alaptörvénye. Még a részletekben is érzékelhető keresztény-nemzeti jövőképünk.
– Fel sem merült, hogy újra megszervezik a demokrata fórumot?
– Nem, az MDF-nek a rendszerváltozás idején volt szerepe, betöltötte küldetését, egyszeri és megismételhetetlen. Már említettem az új alkotmányt, ebben minden cél szerepel, amit korábban az MDF kitűzött maga elé.
– Kormányzás közben háttérbe szokott szorulni a mozgalomépítés feladata. Milyen a Nemzeti Fórum, illetve a Fidesz szervezettsége?
– A Nemzeti Fórum meg nem kerülhető része a parlamenti többségnek, a kormányzatnak. Van elegendő hitünk és szervező erőnk, van önfegyelmünk, nem szenvedünk szerepzavarban, közmunkás részei vagyunk az egésznek. Ez most a történelmi nyugodt erő időszaka, csak így vagyunk képesek segíteni a nemzeti kormányunk munkáját. A parlamenti és önkormányzati képviselőink, szakértőink a maguk helyén tisztességgel teszik a dolgukat, teljesítményükre büszke lehetek. Példákat sorolhatnék V. Németh Zsolt államtitkár úr minőségi munkájától kezdve a megújult kiskunfélegyházi városvezetésig. A Nemzeti Fórum több területen kezdeményező volt, a tanyafejlesztéstől a Kincsem Nemzeti Lovasprogramig. Egészségügyi munkacsoportunkat immár több mint két évtizede az olykor megalázó kudarcok sem bénították meg, most is képes a megújulásra, belső egyeztetések után – február közepén – javaslataikkal segítik a szaktárcát. A Polgárok Házában a fórum Kölcsey Köre – Horváth Béla egykori képviselőtársam vezetésével – biztosít konzultációt nemzetpolitikai kérdésekről. Kecskeméten is jól működik a Kölcsey Kör: tavasszal folytatjuk a Csengey Dénes Vándoregyetemet, elindul a Mindszenty Vándoregyetem is. Szellemi környezetünkben dolgozik a Mindszenty Társaság és a Csoóri Sándorék által szervezett, nagy múltú, patinás Bethlen Gábor Alapítvány. Kiemelt kormányzati beruházás segítségével újul meg és gazdagodik új létesítményekkel a Lakiteleki Népfőiskola. Tíz működő értékfeltáró kollégiumunk van, előkészítettük a 2016-os esztendőt is, ez a magyar értékekről és hungarikumokról szóló törvényünk gyakorlati megvalósítását is szolgálja.
– Hogyan jellemezné ezt a „hálózatot”?
– A Nemzeti Fórum szellemi holdudvara olyan nemzetpolitikai közösség, amely behálózza a Kárpát-medencét, a történelmi hazát és a diaszpóra magyar közösségeit. Szövetségben a Fidesszel, a KDNP-vel van lehetőségünk az önálló munkára, és több olyan terület is van, ahol szorosabb az együttműködés. Erre jó példa a Lakiteleki Népfőiskola, a Kárpát-medencei népfőiskolai hálózat kialakítása vagy a Retörki, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet, Bíró Zoltán, az MDF alapító elnöke irányításával. Az intézetnek a korszakot kutató történészek munkáiból tizenhét tanulmánykötete jelent meg a lakiteleki Antológia Kiadónál. Fontos, hogy egyre több fiatal van körülöttünk, ez év elején alakult meg az Ikon, az Ifjú Konzervatívok a Nemzetért elnevezésű egyesület. Most éppen könyveket és játékokat gyűjtöttek és ajándékoztak a délvidéki magyar közösségeknek. De ki kell térnem a Keresztény Élet című hetilappal kialakított együttműködésre, a műfordító táborainkra, a közép-ázsiai országok nyelveit bemutató tanfolyamokra, a lakiteleki filmszemlékre, vetélkedőkre, a kisiskolás programok eredményeire is. Ma a Nemzeti Fórum teszi azt, amit egykor, a lakiteleki megalakulást követően tízezrekkel együtt akartunk az MDF-ben megtenni. Nekem is elégtétel, hogy Für Lajosnak az elmúlt év decemberében szülőfalujában, Egyházasrádócon bronz mellszobrot, az idén decemberben Budapesten, a Damjanich utcában egykori lakóházának falán domborműves emléktáblát állíthattunk, Kiskunfélegyházán pedig Fekete Pálnak, a „tanítók tanítójának”, az első szabad országgyűlés képviselőjének mellszobrot avattunk októberben.
– Ön szerint is veszélyes a Fideszre és a kormányzó erőkre az, hogy gyenge ellenzékkel kell szembenézni?
– Az ellenzék nem gyönge. Olyan európai és világhatalmi erők táplálják, amelyek semmitől sem riadnak vissza. Aki kötekedni akar, az könnyen talál botot. A baloldal nem gondolatot keres, hanem indulatot próbál gerjeszteni, állandóan provokál, hogy aztán a szövegkörnyezetből kimetszett félmondattal, hazugsággal riadóztasson, és becsmérelje a kormányfőt, a kormányzatot, mocskolja be Magyarországot.
– A Fidesz kongresszusán felmerült, mivel nincs igazi ellenfél, a belső ellentétek sokszor kiéleződnek a párton belül. Hogyan lehet ezeket a feszültségeket kezelni?
– Ezek a belső ellentétek általában függetlenek az ellenzék erejétől. Sőt az ilyen ellentétek amiatt is szükségszerűek, mert a kormányzati lehetőséghez jutott erők – bár egyetértenek a közös programban – a teendők rangsorában, az időzítésben már nem mindig azonosulnak. Ezek a viták értelemszerűen felvetődnek egy nem diktatórikus kormányzási gyakorlatban, azaz nem függenek attól, hogy van-e igazi ellenfél vagy nincs. Maga a demokratikus kormányzás napi gyakorlata oldja fel e természetes nézetkülönbségeket.
– Meddig maradhat fenn jelenlegi formájában az Európai Unió?
– Az unió mai gondjai jórészt abból fakadnak, hogy az Európai Bizottság, vagy több uniós intézmény, jelentősen túl akar terjeszkedni azon az illetőségi területen, amit neki a tagállamok jogilag megengedtek. Ha a tagországok nem tudják megregulázni a fejükre nőtt brüsszeli bürokráciát, akkor ez a demokratikus módon ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen, elszabadult intézmény az unió létét is veszélyeztetheti. Nem utalok másra, mint arra, hogy az Egyesült Királyság esetleges kilépése mekkora traumát okozhat, az ellenőrizetlen brüsszeli adminisztráció mégis sorozatban hoz olyan döntéseket, amelyek a brit uniószkeptikusok táborát erősítik. Ha tehát ismét a tagállamok uralják az uniós intézményeket, akkor fennmarad az Európai Unió, ha pedig a brüsszeli bürokratikus vízfej meghódított tartományoknak tekinti a jogilag független és szuverén tagállamokat, és hoz „birodalmi” döntéseket, mint legutóbb a tagállamokra kötelező menekültkvótát , akkor nem az a kérdéses, hogy jelenlegi formájában fennmaradhat-e az Európai Unió, hanem az, hogy mi lesz utána!
– Kiindulhat-e Magyarországról egy az Európai Uniót érintő változtatási folyamat, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kezdeményezőként lépjünk fel?
– Nem kell komolyan venni azt, hogy bizonyos politikusok, média-mogulok az unió rossz szellemét látják Magyarországban, és messze túlértékelik valódi politikai lehetőségeinket. Az Európai Unió jobb működésének elérése csak több ország összefogása révén valósulhat meg, amely érdekszövetségnek mi csak egy eleme lehetünk. A visegrádi négyek közös fellépése sokat segített Magyarország megítélésében, és a közös szereplésből történő kitáncolás vitathatatlanul szerepet játszott a korábbi lengyel kormány bukásában. A V4 országai által megalapított „Schengen barátai” kör elindítása szintén a Brüsszelben hátrányosan kezelt országok közös fellépését, együttes érdekképviseletét szolgálja – ami végső soron az unió fennmaradását célozza. A jövő évi francia választásokon minden jel szerint megbukik a ma rosszul működő unióért felelős egyik liberális politikus. A többi liberális hangadó is óvatosabb lett, látva azt a tendenciát, hogy a legtöbb ország szavazói ellenük fordultak. Okkal lehet bízni abban, hogy az Európai Uniót sikerül megállítani a ma felbomlás felé terelő úton.
– Európa nagy része lemondott keresztény gyökereiről. Lát arra reményt, hogy a többség mégis visszatalál ezekhez?
– Úgy tűnik, a keresztényellenes liberális pártok jelentősen meggyengülnek a következő években. Lesz arra kínálkozó lehetőség, hogy Európa népei visszataláljanak keresztény gyökereikhez, és ezt a meggyőződésüket tükröztessék az Európai Unió alapokmányában. Remélem, kihasználjuk az erre kínálkozó lehetőséget.
– Ön is civilizációs konfliktusnak tartja a bevándorlást?
– Bevándorlás mindig is volt Európába, és az elmúlt másfél évszázadban megéltünk több kivándorlási hullámot is. Mindez nem veszélyeztette az európai civilizációt és a kereszténységet. Ma, amikorra milliók vándoroltak Európába, és egyre nyilvánvalóbban nem akarnak alkalmazkodni a befogadó országok törvényeihez, szokásaihoz, már nem lehet letagadni a civilizációs konfliktust. Ma minden évben előforduló bűncselekmény második, illetve harmadik generációs, Nyugat-Európában élő mohamedán családokban – akiknél lett volna idő az alkalmazkodáshoz –, hogy megölik családjuk azon nőtagjait, akik fogadják keresztény férfiak udvarlását.
A Korán a hitehagyókat is halállal büntetteti, ami szintén a civilizációs elkülönülés és konfliktus melegágya.
– Hogy lehet mérsékelni, megállítani a bevándorlási folyamatot?
– Az unió országai nem felelősek azokért a háborúkért, amelyekből ide – hat-hét országon keresztül – érkeztek a bevándorlók. Ezek nem menekültek, hiszen a hatályos nemzetközi jog szerint a menekültstátus legfeljebb a velük szomszédos államban illeti meg őket. Nem terhel minket menekülteket befogadó kötelezettség sem. Ha netán van a volt gyarmattartó országoknak felelősségük –, mint Franciaországnak, amelyik Szíriát uralta, vagy Nagy-Britanniának, amelyik Irakot –, akkor az innen jövő bevándorlókat nekik kellene elsősorban befogadniuk, hiszen a gyarmattartás gazdasági előnyeit máig élvezik. Természetesen meg kellene erősíteni az uniós határvédelmet, mert nevetséges, hogy a görög komphajósok sztrájkja jobban lefékezte a bevándorlást, mint a szellős, felszínes görög határvédelem. Amikor a világi kisebbség rémuralma olyannyira eltorzította, elzüllesztette Európát, hogy az unió alapítói döbbenten hallgatnák a mai brüsszeli vezetők szónoklatait, amikor a fenyegető milliós migránsáradat miatt nem csak bennünk, keresztényekben van növekedőben a veszélytudat, amikor az európai többség ösztönösen és egyre tudatosabban cselekvő megoldást keres és sürget, akkor hitvallásunk szerint nem elegendő kérni a szentté avatott II. János Pál pápa közbenjárását, hogy legyen keresztény jövendőnk. Amikor vallásháború tombol világszerte, minden ötödik percben legyilkolnak egy keresztény testvérünket, és mindez a nemzetállam fenyegetettségével már politikai katasztrófát is előidéz. A „disznófejű Nagyúr” hódolói próbálják átformálni, gyökérteleníteni hitünket, nemzetünket. Természeti katasztrófa ellen nem érdemes aláírásokat gyűjteni, földrengést tiltakozó nagygyűléssel nem lehet lecsillapítani. A történelmi katasztrófákkal viszont csak az összefogás képes szembeszállni. Ebben a lehetetlennek tűnő helyzetben legalább a lehetségest el kell érnünk.
Pindroch Tamás