Karácsonyi levél - Búcsú a "Magyar Élet" hetilaptól

Részletek Készült: 2018. december 27. csütörtök, 12:31 Amióta megkaptam az egyetlen megmaradt hetilapom Mikulás-napi számát, nincs nyugtom. Ebben az esztendőben megszűnt a Magyar Nemzet napilap, amelynek több, mint négy évtizeden át voltunk előfizetői, olvasói. Azután csődöt mondott a Heti Válasz, majd a Magyar Fórum hetilap is szünetel, amelyeket néhány éve szintén előfizettünk, olvastunk.

Amióta megkaptam az egyetlen megmaradt hetilapom Mikulás-napi számát, nincs nyugtom. Ebben az esztendőben megszűnt a Magyar Nemzet napilap, amelynek több, mint négy évtizeden át voltunk előfizetői, olvasói. Azután csődöt mondott a Heti Válasz, majd a Magyar Fórum hetilap is szünetel, amelyeket néhány éve szintén előfizettünk, olvastunk.




Májusban hunyt el Pogány Erzsébet, a Felvidék. ma kitűnő magyar hírportál alapítója, a Bethlen Gábor Alapítvány hírvivője. Hiányzik! Létharcát vívja másik külhoni fórumunk, a Bécsi Napló is.       Ami most Ádventkor megrázott; Márffy Attilának, az  – Ausztráliában megjelenő  egyetlen külhoni magyar hetilap felelős szerkesztője, kiadója– "Elbúcsúzik a Magyar Élet" c. levele. Szívszorítóan őszinte számadás, hiteles leírása annak a küldetéses küzdelemnek, amelyet társaival együtt – Csapó Endre főszerkesztő vezércikkeivel az élen –, évtizedeken át rendületlenül folytattak. Főként azért, hogy éltessék a magyar nyelvet, kultúrát, hitet az ötödik kontinensre, több hullámban menekült, második hazára lelt, magyarság körében. Példás helytállásukért, nemzetszolgálatukért egy évtizede páros Magyar Örökség-díj kitüntető elismerést kaptak. Megtiszteltetés volt számomra a laudálásuk, amelyből egy bekezdést idézek emlékeztetőül:  "A Magyar Élet és főszerkesztője Csapó Endre cselekvő létével, hetente megjelenő nívós lapszámaival, írásaival fontos nemzetmegtartó szerepet vállal a diaszpórában. Erről mindenki meggyőződhet, aki rendszeres olvasója a Magyar Életnek, vagy megismerkedik a főszerkesztő „Ilyen a világ” című, 1961 óta írott nagyszerű vezércikkeit tartalmazó, eddig megjelent három kötetével... Mindazok, akik olvasták, tanúsíthatják, hogy a főszerkesztő – aki 1948-1991 között nem járt szülőhazájában – jobban érzékeli és elemzi helyzetünket, mint itthoni kollégáinak zöme. Azért mert hű maradt önmagához, vállalt küldetéséhez, nemzetéhez. Nemcsak írásaiban, életében is. A Teleki Pál Érdeméremmel 2006-ban kitüntetett Csapó Endre – az ausztráliai Szent Korona Társaság egyik alapítója, vezetője; az Egy a nemzet” szellemi mozgalom elindítója – , az ötödik kontinensen igen népszerű. Őszinte, mértéktartó, humánus gondolkodású és szerény közéleti ember. Nélküle és lapja nélkül nem találnánk igazi önmagunkra, nemzetünkre, s nem lenne olyan minőségű a sokfelől rekrutálódott, sokszínű ausztráliai magyar diaszpóra sem, mint amilyennek alkalmunk volt megismerni és több ízben méltatni. " Az elmúlt évtizedben zajlott sorsfordító események közepette Csapó Endre és lapja a Magyar Élet hűséges helytállásával igazolta, hogy méltán kapott helyet a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumában. Az 1978-ban – éppen 40. éve egyesült; két régebbi lapból  – újjászületett Magyar Élet főszerkesztőjének fogadalmából idézek: "Állampolgári hűségünk Ausztráliához köt, de szellemi hűségünk a magyar népé, amely ezer esztendőn keresztül építette, csiszolta azt a sajátos ízű, színű műveltséget, ami különös szép nyelvünkön oly egyénien fejeződik ki. Hűségünk nem pártoké, vagy csoportoké… Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét még melegíti a magyar érzés. Újságunk ehhez kíván lenni szellemi fűtőanyag. Hűségesek kívánunk lenni a magyar égbolt világló csillagaihoz is, szellemi életünk, irodalmunk nagyságaihoz." (Bemutatkozás, 1978).. Ha egyszer akad majd vállalkozó történész, aki a legújabbkori magyar nemzetpolitika sajtótörténetét föltárja, a Magyar Élet kapcsán meglepő fölfedezéseket tehet... Borbándi Gyulának az emigrációra vonatkozó korábbi, mérvadó művei mellett, meghatározó jelentőségű Csapó Endre: Ilyen a világ című, immár a VI. kötetnél tartó sorozata, amelyet 1961-től időrendben állított össze vezércikkeiből. Egyedülálló teljesítmény, rendkívül alapos, hiteles ajándék ez a magyar újságírás doyenjétől, aki 97 éves korát meghazudtolva, hétről hétre izgalmas, nemzeti szellemű európéer írásokkal örvendezteti meg olvasótáborát. Utólag látva elemzéseit, prófétikus előrejelzéseit, megdöbbenünk igazlátásán. Nem találni párját a mai magyar publicisztikában. Nélkülözhetetlen támpont az ezredforduló előtti és utáni magyar világ elemzéséhez is, amelynek Orbán Viktor a főszereplője. Soha nem volt még olyan elkötelezett híve külföldön magyar államférfinak, mint mai kormányfőnknek Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Életben. Újévi üzenet c. hagyományos vezércikkében tíz éve, 2008-ban pl. a következőket írta:" „Ma Magyarországon lényegében nincs gazdasági szabadság” – mondta Orbán Viktor. Ezért első feladatként a gazdaság felszabadítását nevezte meg. A magyar tulajdonú vállalkozásoknak, az alkalmazottaknak, a családoknak arra van szükségük, hogy a maguk urai lehessenek. Ez szerinte a magyar nemzet igazi életfilozófiája is. Álláspontja szerint a kormány a válságra hivatkozva akarja elfogadtatni azokat az intézkedéseket, amelyeket a társadalom egyszer már visszautasított. Adócsökkentés, növekedési program, kamatcsökkentés nincs, helyette brutális megszorítások vannak – összegezte a kormány lépéseit –, majd közölte: a mai magyar kormánynak nincs gazdaságpolitikája. A Fidesz elnöke a problémákat abban látja, hogy Magyarországon ma elnyomás van, nem politikai elsősorban, hanem gazdasági természetű. Orbán szerint Magyarország „egy gúzsba kötött ország”, ahol a vállalkozó szellemű emberek elé azonnal akadályokat gördítenek, ahol a kormány semmi mást nem akar csak ellenőrizni, hol az adóhivatalon, hol a titkosszolgálatokon, hol a bürokrácián keresztül, és nem engedi, hogy a magyar társadalomban dolgozó energia felszabaduljon." (AuMÉ 2008 dec.25-2009 jan.1. sz.)    Az ausztráliai hetilapban az MDF és az MVSZ rendszerváltó kísérletei is nyomon követhetők; a liberálszocialisták magyarellenes intézkedéseit leleplező, kritizáló cikkekkel együtt. Nem ismerek magyar hetilapot, amely előfizetői és olvasói körének közéletéről, egyházi, kulturális eseményeiről szóló színes tudósításokat, beszámolókat az Anyaország rövid híreivel együtt közölné. Nem feledkezik meg a kapcsolattartásról sem; pl. a Bethlen Gábor Alapítvány és a Lakiteleki Népfőiskola fontos eseményeiről rendszeresen tudósít és átvesz egy-egy fontos írást a hozzájuk közelálló magyar napilapokból is. Sajnos a viszonosságra kevés példát említhetünk. Olykor találunk olyan nemzetvédő cikkeket is (Hódi Sándor, Duray Miklós, Tőkés László, Izsák Balázs, Zétényi Zsolt..),  amelyek a Kárpát-medencében nem kaptak helyet. Személyes köszönetem Csapó Endrének, aki a Magyar Élet 2018. nov. 15-i számában olyan köszöntőt írt 75. születésnapomra, amelyhez hasonlót a hazai sajtóban nem találni. És lecsapott a villám! Három hét múltán, megjelent Márffy Attila lapbúcsúztatója "Olvasóink és előfizetőink szíves megértést kérő figyelmébe" alcímmel. Bízom abban, hogy a Magyar Élet olvasói között akad néhány felelős magyar politikus, döntéshozó, aki fölfigyel az alább idézett sorokra; s pironkodva, vívódva olvassa el többször is az egész levelet, mint jómagam tettem. " A Magyar Élet büszkén mondhatja magáról, hogy csaknem négy évtizeden át teljesen önálló, önellátó vállalkozás volt. Nem kaptunk – nem is kértünk – segítséget senkitől. Sem az ausztrál, sem a magyar államtól nem kaptunk, nem is igényeltünk támogatást.

Négy évvel ezelőtt jutottunk el arra a pontra, mikor elfogadtuk a magyar állam részéről felénk nyújtott segítő kezet. Értékeltük és előre megköszöntük a jószándékot, ám hamarosan kiderült, a támogatásokat kifejezetten szervezetek, egyesületek kaphatják csak meg, nem egy magánvállalkozásnak minősülő újság. Ez esetben az a szerep, amit a lap éppen a támogatandó szervezeti élet fenntartásában játszik, nem elegendő a bürokrácia legyőzéséhez.

Négy éven át tartó szélmalomharc után arra a következtetésre jutottunk, hogy nem méltó hozzánk ez a kilincselés, az sem méltányos, hogy a szövetségek vezetőit dolgoztassuk, hogy nevünkben pályázzanak és számoljanak el a támogatásként rajtuk keresztül számunkra kiutalt összegekkel. Hálásan köszönjük a Magyar Szövetség Victoria államban működött, majd Brisbanebe áthelyezett vezetőségének, hogy felvállalta ügyünket és segítségükkel eljutott hozzánk a magyar állami támogatás, mely az utóbbi két évben kiegészítette a lap megjelenéséhez szükséges összeget. Így is bizonytalan volt a miniszter által megítélt támogatás, ha nem válaszolunk a kérelmezési űrlapon kitöltendő, az újságra  semmiképpen nem vonatkoztatható kérdések sokaságára, miközben hónapok telnek az elbírálásig. Nem volt elég annak a ténynek az igazolása, hogy az újság fontos feladatot lát el a kormányzat nemzetegyesítő programja érdekében. A kérés külképviseleti megtámogatásnak köszönhetően vált végülis eredményessé.

Be kell látnunk, hogy a jövőben ezzel a nehézkes, komplikált és legfőképpen bizonytalan és kiszámíthatatlan rendszerrel nem tudunk megbirkózni.

A Magyar Élet szerkesztősége sajnálattal tájékoztatja előfizetőit, hogy december elsejei hatállyal már nem fogad előfizető befizetést. A kiadó úgy döntött, a szerkesztőség tagjaival egyhangúan, hogy a Magyar Élet c. lap 2018 végén megszűnik, a lap többé nem jelenik meg nyomtatott alakjában. Így a decemberi esedékes előfizetéssel kapcsolatos felszólító levelek sem kerülnek postázásra. "

Legutóbb közérdekű Karácsonyi levelet 2010. december 16-án, a Magyar Katolikus Rádió védelmében írtam. Akkor még bíztam abban, hogy a 2004-ben alapított középhullámú adó megmenthető; műsorának színvonala, vezetőinek szándéka, egymilliós hallgatótábora kellő garancia a létére. Nem voltam egyedül, mégsem tudtuk megmenteni Márton Áron Emlékéremmel 2010-ben kitüntetett, Bábel Balázs érsek úr által laudált rádiónkat. Pedig beköszöntőjét: "Itt a Magyar Katolikus Rádió! Örömhír mindenkinek!" az egész Kárpát-medence területén várakozással hallgatták, egyházi és közéleti kulturális műsorát növekvő számban követték határon innen és túl nemzettársaink. Az akkortájt fölgerjesztett médiaháború első áldozataként 2011. január 16-án fölszámolták a II. János Pál pápa áldásával elinduló középhullámú adást, megfosztották hallgatósága zömétől a 6. éves Magyar Katolikus Rádiót....

Bízom abban, hogy a 60. éves Magyar Életre az ötödik kontinensen más sors vár...

Levelemet a karácsony éjféli szentmisét követően fejezem be, abban a reményben, hogy az ausztráliai Magyar Élet hetilap LX. évfolyamának utolsó száma után tovább él; szélesebb körben jut el az olvasókhoz nemcsak Ausztráliában, de világszerte, elektronikus változatban. Igaz, hogy ez a változat nem lesz olyan kedves számomra, mint a Gutenberg galaxis jegyében megjelent papíralapú hetilap, de örülök, ha az ausztráliai magyar újság megmarad. Köszönetet mondok az egyedülálló magyar hetilap létét, működését  áldozatos munkával és anyagi ráfordítással biztosító Márffy Attila felelős szerkesztőnek és kiadónak, a lap szellemiségét meghatározó Csapó Endre főszerkesztőnek, a Szerkesztőség tagjainak és előfizetőinek. Maradandó értéket, örökséget teremtettek és hagynak az utódokra. Isten éltesse, áldja meg őket a magyar diaszpóra kincses örökéért, a Magyar Élet hetilapért.

Boldog Új Esztendőt kívánok! Köszönettel és szeretettel:

Buda, 2018. december 25-én.

 

Bakos István
művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora


Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!