Két díjjal is elismerték Lezsák Sándor irodalmi munkásságát a Prima-gálán

Részletek Készült: 2018. december 20. csütörtök, 09:49 Kategória­győztes­ként és különdíjasként is jutalmazták Lezsák Sándor irodalmi munkásságát a Bács-Kiskun megyei Prima-gálán. Az íróval, költővel elismerése kapcsán beszélgettünk.

Kategória­győztes­ként és különdíjasként is jutalmazták Lezsák Sándor irodalmi munkásságát a Bács-Kiskun megyei Prima-gálán. Az íróval, költővel elismerése kapcsán beszélgettünk.




– Fontosak önnek ezek a díjak?

– Soha nem fogok hozzásimulni ahhoz a helyzethez, amikor ily módon kerülök egy kicsit reflektorfénybe. Ez a díj egyébként sem csak engem illet. Bármennyire is egyéni teljesítményről van szó, közösségben élek: család, baráti környezet, a felnevelő környezet, Lakitelek. Nekik is ugyanúgy jár ez az elismerés, és nehéz ezt szétosztani.


– Számtalan feladata mellett mikor jut ideje írásra?

– Idő arra van, amire akarjuk. Nemcsak az én életem, hanem mindenkié arról szól, hogy vannak helyzetek, konfliktusok, kérdőjelek, feladatok, melyeket meg kell oldani. Vannak egyszerűbb és nehezebb feladatok. Amit nem tudok megoldani, az bennem marad, az feszültségben tart. És ezt valahogy fel kell oldanom. Én az írással tudom feloldani.


– Ez egyfajta terápia?

– Igen. Van, aki káromkodással, van, aki alkohollal, van, aki futással, tánccal oldja fel magában a feszültséget. Én kiírom magamból. Ez úgy történik, hogy napközben apró cédulákra írok és ezeket elteszem, összegyűjtöm, majd egyszer alakot, írásformát öltenek ezek a gondolatok. Lehet, hogy egyetlen egy kis mondatból dráma lesz, vagy épp egy kétsoros vers, ami miután megszületett, nem foglalkoztat tovább. Egyfajta minőségi jó érzés tölt el. Örömet és nyugalmat jelent.


– Most milyen műveken dolgozik?

– Egy drámakötetet fogok közzétenni az ünnepi könyvhétre. Több drámatöredéket és dramolettet is beválogatok a könyvbe. Benne lesz a Csaba királyfi. De benne lesz egy teljesen új dráma, amelynek a címe Nagypapa a bőröndben. Most lesz egy kis időm arra, hogy ezeket rendezgessem.

– Emlékszik még az első írására?

– Az első versemet, amely a családban is legenda lett, egy szilveszteri hópihéről írtam. A hópihe gondolatait írtam le, ahogy jön lefelé, és amikor földre ér, elolvad. Elbeszélő költemény egy hópihe álmodozásáról. Ebben előre megírtam az életemet.


– Hogyan kezdődött az írás az életében?

– Igazából sportújságíró akartam lenni. Minden sporteredményt, sportolót ismertem. Lexikonpontossággal tudtam minden sporteredményt. Emiatt úgy is neveztek, hogy Lexi. Ugyanakkor nagy mesélő voltam, anekdotákat, történeteket találtam ki és meséltem a társaimnak. Bár Pesten nevelkedtem, de a nyarakat egy nyírségi kis faluban, a nagyszüleimnél töltöttem. Ott is mindig meséltem a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Erős képzeletem volt. Nagyon sok olyan iskolán kívüli élményem volt, melyeket később meg is írtam. Fiatal felnőttként elesett, intézetből megszökött, kitaszított gyerekeknek igyekeztem segíteni, meghallgatni őket. Intézeti tragédia címmel írtam ezekről. Később ezt továbbírtam és a drámakötetben is megjelenik Huszadik perc címmel. Fiatalon sem tudtam és ma sem tudok elmenni egy-egy nehéz élethelyzet mellett csak úgy. Mert nem turista vagyok a hazában. Mindig azt figyelem, hogy lehetne jobbá tenni bizonyos helyzeteket. És, hogy mi az én dolgom ebben.


– Kinek a véleménye számít önnek, ha az írásairól van szó?

– Miután megírok valamit, a feleségemnek, Gabikának mutatom meg elsőként. Ugyanakkor Bíró Zoltán, Buda Ferenc, Ács Margit vagy Tamás Menyhért véleménye sokat jelent számomra.


– Az irodalom vagy a politika kedvesebb önnek?

– Nem tudom elválasztani magamban az édesapát, a férjet, a nagyapát, az írót, a költőt, az országgyűlési képviselőt, a jó barátot, az ellenfelet. Nem tudom külön megélni ezeket. De amikor nagyapa vagyok, csak nagypapa vagyok. Ha írok, akkor csak írok. Igyekszek ilyenkor minden mást félretenni. Az életem viszont a családdal, a népfőiskolával, a közéleti és parlamenti munkámmal, a választókerülettel együtt teljes.


1983-ban jelent meg első verseskötete

Lezsák Sándor 1949. október 30-án született Kispesten. Nős, felesége, Sütő Gabriella a Lakiteleki Népfőiskola igazgatója. Három felnőtt gyermeke van: Levente (1973), Gabriella (1974), Anna (1977).


Művei:

- verskötetek: Békebeli Éjszaka (1983), Fekete felhő, teafű (1988), Társai elmentek Megváltót nézni (2015), Misi, a puska és a lódenkabát (2018)

- dráma: Nyolcvan vödör levegő (1988)

- rockopera-versek: Szörényi Levente – Atilla, Isten kardja (1993)

- politikai írások: Iskola a po­litikában (2007), Himnusz kívülről, belülről (2012, Spangel Péter interjúkötete), A rozsdás kések ellenében (2018)

- megzenésített versek: Száz évre dall (2016, Énekmondó Együttes)

- gyermekversek: Színitanoda (2016, Létai Márton rajzaival)

- romantikus népszínmű: Atilla fia, Csaba királyfi (2017)


baon.hu


Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!