Manapság, amikor a kultúrharc a tetőfokára hág, mindenki igyekszik kivenni belőle a részét és önjelölt kritikusnak áll. Különösen igaz ez a baloldali sajtó munkatársainak egy részére, akik mindennek nekimennek, annak érdekében, hogy végre megbukjon „az Orbán”. Most éppen a Prima Primissima okozott akkora felháborodást a balliberális oldalon, hogy egyből billentyűzetet ragadtak és belekiabálták bánatukat a világba.
Ugyanis Lezsák Sándort, az Országgyűlés alelnökét, aki nem mellesleg költő is, a VOSZ Bács-Kiskun megyei területi szervezete irodalom kategóriában jelölni merészelte. Nem is kellett sokat várni rá, hogy felcsattanjanak a balliberális oldalon és egyből a NER befolyásolásáról, politikai ráhatásról és Demján Sándor emlékének meggyalázásról írjanak hangzatos szalagcímekkel, de kevés tartalommal bíró cikkeket.
Lezsák Sándor jelölése és díjazása ellen ugyanis kizárólag egy érvük van: hogy jobboldali politikus. Az a tény, hogy Lezsák Sándor már a politikai karrierje előtt is részt vett a magyar kulturális életben, megjelentek versei, kötetei, jelen esetben senkit nem érdekel, a balliberális oldalt különben sem szokták zavarni a tények. Ők kinyilatkoztatásokat fogalmaznak meg és amúgy is, a kultúra az ő zárt territóriumuk, oda jobboldaliak ne menjenek, mert nem értenek hozzá. Elismeréseket sem kaphatnak, mert amit ők csinálnak, az nem a kultúra része. Ha pedig valami díjat, támogatást ítélnek oda nekik, az csak azért történhetett, mert a NER kiszolgálói.
Persze ha ne adj’ Isten olyanok kapnak folyamatosan támogatásokat, akik liberális nézeteikről, tevékenységükről híresek, akkor más a helyzet. Akkor mindjárt előjönnek azzal, hogy az illető mennyi mindent tett le a kultúra asztalára, és nem helyes más szempontokat elővenni ilyenkor. Ebben az esetben egyből mindenki tud függetlenül, szakmai szempontok szerint dönteni. Megkérdőjelezni ezeket a döntéseket pedig senkinek sincs joga, mert ők soha nem kivételeznének senkivel. Ilyen esetekben csak a szakma számít, kivéve ha jobboldali politikus vagy közszereplő az illető.
A díjak, támogatások odaítélésében nem kellene, hogy számítson a politikai, ideológiai hovatartozás. Nem kell amiatt kirekeszteni vagy elítélni másokat, mert másként gondolkodnak. Nem lenne szabad elfelejteni azt sem, hogy ha más területekhez is értenek, azt a tudást elvenni tőlük nem lehet. Ugyanakkor nem értem, miért ne kaphatnának elismeréseket emiatt? Ugyanez igaz Lezsák Sándor irodalmi tevékenységére is.
Elhiszem, hogy nagy a baj az ellenzéki oldalon, éppen ezért nagyon nehéz dolga van a balliberális médiának, hogy írjon valamiről. De folyamatosan a semmiről gyártani a híreket és a tényeket figyelmen kívül hagyva vagdalkozni roppant szánalmas és nélkülöz minden szakmaiságot. Nem olyan embert jelöltek az irodalmi kategóriában megyei Prima Díjra, aki még életében nem írt egy sort sem, hanem olyat, akinek igenis ott van a tagadhatatlan irodalmi és kulturális pályafutása a közéleti tevékenysége mellett. Ez elvitathatatlan tény, és nem fogja semmissé tenni, hogy néhány liberális újságírónak gondja van vele, ezért téma hiányában ügyet csinál a semmiből.
Egy Rejtő Jenő-idézettel élve: „A kutya is megugatja éjszaka a holdat, mégsem sötétedik el tőle az ég…”
Magyar Hírlap
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!