A Merre tovább Magyarország című MDF-es programban a Mit akarunk kérdésre így válaszolt: „Nemzeti értékeinkre büszke (…), szabad Magyarországot”. Lezsák Sándor búcsú beszéde elhangzott Budapesten, a Farkasréti temetőben, 2019. május 17-én.
Kedves Marietta!
Gyászoló Család!
Pongrácz Tiborra emlékező gyülekezet!
Antall József halálának harmadik napján Dobos Krisztinával és Pongrácz Tiborral ültünk a Bem téri irodában, és a soron kívüli esti elnökségi ülést készítettük elő. Némethné Juditka szólt, hogy Alex úr szeretne bejönni.
Alexa Károly, az MTI vezérigazgatója. Igen, jöjjön. Aki belépett, az nem Károly volt.
– Alex Tamás vagyok, táncdalénekes. Hoztam egy dalt, Antall József miniszterelnök úr halálára írtam, már fel is énekeltem erre a kazettára. Kérem, fogadják el. Az a címe, hogy Csak a jók mennek el.
Megilletődve vettem át a kazettát.
– Köszönöm – dadogtam – meg fogjuk hallgatni.
Alex Tamás elköszönt, én ott álltam az ajtóban, kezemben a kazetta. Hangosan olvasom: Csak a jók mennek el. Antall József emlékére.
Pongrácz Tibor szokatlanul erősen nézett, és mélyről, rekedt hangon ismételte:
– Csak a jók mennek el… Sándor, mi jók vagyunk?
Dobos Krisztina: – Hogyan kérdezhetsz ilyet? Nekünk jónak kell lennünk!
Tibor nem figyelt Krisztinára.
– Sándor, ki a jó ember? Mi az, hogy jó?
Nem tudtam válaszolni, forgattam kezemben a kazettát. Nyílt az ajtó, Kollár K. Attila lépett be, s csak annyit mondtam Tibornak: – Egyszer ezt is meg kell beszélnünk.
Közben már Attila rakosgatta az asztalra az érkező táviratokat, de Tibor még odasúgta:
– Soha nem lesz erre időd!
Most, évtizedek után, kedves Marietta, gyászoló Család, tőletek kaptam lehetőséget, hogy Pongrácz Tibor barátom és küzdőtársam életútjával próbáljam érzékeltetni, hogy ki a jó ember.
Mondogatják, hogy nem az számít, hogy honnan jön valaki, hanem az, hogy merre megy. Erre is tudunk példát, az ellenkezőjére is. Pongrácz Tibor életútját, sorsát a családi gyökerek erősen meghatározták. Az egyenes ági családfa visszavezet a XIII. századba. Pongrácz Tibor a történelmi szentmiklósi és óvári család leszármazottja.
Anyai ágon nagyapja Bud János, a sokoldalúan képzett közgazdász, politikus, aki 1922 és 1931 között Bethlen István kormányában több alkalommal töltött be miniszteri posztot. 1924 és 1928 között miniszterként helyreállította az államháztartás pénzügyi egyensúlyát. Nevéhez fűződik a pengő bevezetése, ami a Trianon utáni Horthy-korszak stabilizációs programjának sikeres része volt.
Édesapja a kisgazdapárt aktív politikusa, 1945 után nemzetgyűlési, majd 1948-ig országgyűlési képviselő. Mandátumáról az egyházi iskolák államosítása elleni tiltakozásként mondott le. 1956 októberében részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében, ezért a forradalom leverése után börtönbe került. Emiatt Tibor is megbélyegzett volt. Érettségi után kitanulta az autóvillamossági műszerész szakmát, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen, a belkereskedelmi szakon kapott diplomát. Két éven át tanult az ELTE alkalmazott matematikai szakán. 1969-ben doktorált matematikai-közgazdaságtani témában.
1963 óta számítógépeken dolgozott, így az informatika hazai úttörői közé tartozott. 1963 után tíz évig kutatóként a matematikai közgazdaságtan alkalmazása területén főként a makrogazdasági területeken dolgozott. 1973 és 1982 között Pongrácz Tibor dolgozta ki és vezette be az Állami Népességnyilvántartó Hivatal főosztályvezetőjeként a személyi szám intézményét és annak ma is működő informatikai hátterét.
Az 1980-as években nemzetközileg is értékelt számítástechnikai rendszereket épített ki az OTP-nél és a Hungária Biztosítónál.
Bár erősen csábították, de az állampárti időben elutasítóan távol tartotta magát az MSZMP-től.
A lakiteleki találkozókat követően 1988 után az MDF-et választotta, mert hite, világnézete, tudós munkássága, értékrendje ebben a nemzeti erőtérben talált új, rendszert alakító feladatot, közéleti és szakmai lehetőséget. Volt az APEH elnökhelyettese, az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnöke, az Antall-kormány pénzügyminisztériumi, később a privatizációért felelős államtitkára.
Ez az időszak, a rendszerváltó esztendők a történelmi türelmetlenség korszaka volt. Országunk kiszolgáltatott helyzetben, a belpolitikai csatározások is felőrölték a nyugodt erőt, azt a kevéske választási közbizalmat, ami a kormányzásra éppen elegendő volt, de sikeres, országépítő munkára esélyünk nem lehetett. Egy sajtótájékoztatón azt találtam mondani, hogy azért kell a program, mert céltalan hajósnak semmiféle szél nem kedvez. Pongrácz Tibor ott ült a teremben, láttam az arcán, hogy türtőzteti magát, nem szólalt meg. Utána odajött, és a maga keserédes mosolyával mondta: ez jó mondat, csinos mondat, hogy céltalan hajósnak semmiféle szél nem kedvez. De politikai aszály van, nincs alattunk víz, nem tudunk elmozdulni, ezért tudatosítani kell, hogy „azért a víz az úr!”
Igen, erősen fogyott alólunk, pontosabban mögülünk a támogató sokaság.
Ez idő tájt vállalta Pongrácz Tibor, hogy az MDF jelöltjeként indul a kisbéri időközi választáson.
Kampánykörút, 1992. májusi késő délután. Nagyigmándon helybéli barátainkkal betértünk egy kocsmába. A bejárat mellett csak Pongrácz Tibor választási plakátja volt kiragasztva. Ahogy beléptünk, zavart csönd támadt. A söntés előtt megálltunk. Tibor rekedtes hangján, de komolyan köszönt: – Jó estét kívánok! Pongrácz Tibor vagyok.
Az egyik vendég szóvivőnek érezte magát: – Látjuk. Maga van kiragasztva a bejárat melletti falra.
– Igen, én vagyok az – mondta Tibor – most jöttem a falvédőről. Azért jöttem, mert mondják, hogy tegnap engem itt a kocsmában sokan szidalmaztak.
– Mi nem – ingatta fejét a szóvivő, de a szemében érdeklődés fénylett.
– Aztán miért nem? Miért nem szidnak? – nézi a vendégeket Tibor.
Súlyos csönd után a Szóvivő menti a helyzetet: – Mert nem ismerjük az urat!
– Pongrácz Tibor vagyok, az MDF jelöltje – és Tibor sorra kezelt mindenkivel.
Ezt követően olyan alkalmi, magyar és demokrata fórumos beszélgetés vette kezdetét, amilyenben sem előtte, sem utána nem volt részem. Tibor remekelt, meggyőző volt és szellemes. Másfél óra után jöttünk kifelé.
– Hány választó van a kerületben?
– Több mint negyvenezer – mondtam.
– Legalább három szavazónk már van, de meg kell állapítanom, hogy ez a módszer nem a leghatékonyabb.
A kisbéri választást elveszítettük. Hiába járták a fórumokat az Antall-kormány miniszterei, államtitkárai, népszerű humoristák, mint Sándor György és Szuhay Balázs, a zeneszerző Szörényi Levente vagy az olimpiai bajnok Gyarmati Dezső.
A választást elvesztettük, de Pongrácz Tibort a vereség inkább megkeményítette. Ezt követően még két parlamenti választáson indult, és mindkettőt elveszítette. Helyesbítek: elveszítettük, mert ezekben a politikai vereségekben az én munkám is benne volt.
„Három vereség, három a magyar igazság” – mondta Tibor – és ez most a magyar igazság. Negyedszerre nem fogok próbálkozni. Magyarországot csak egy új erő lesz képes meggyőzni, mert nem legyőzni kell, hanem meggyőzni az országnépet. Aszkéta nem vagyok, az ilyen politikai vereségben örömet nem lelek. Ha a bridzsben a párommal kikapunk, egy-egy szellemes játék, bravúros megoldás a vereség ellenére is élményt adhat, de a politikai hamiskártyásokkal szemben én vereségre vagyok ítélve. Mert ha azt mondom, hogy Uram, az Ön kártyája cinkelt lap, akkor a politikai hamiskártyás megvonja a vállát és csak annyit mond, hogy: – Na és? Ez a „naés” világ nem az én világom – mondta.
Gyászoló gyülekezet!
1994-ben, a választások után Pongrácz Tibor benyújtotta lemondását Boross Péter miniszterelnök úrnak. Hazament józsefvárosi házába, visszaült ugyanabba az autóba, amivel előtte járt. Egy forinttal sem lett gazdagabb három év privatizáció után.
Legendásan tisztességes és megvesztegethetetlen volt. A siserehadat nehezen fékezte. Kármentő vagyok – mondta –, évtizedek kellenek, hogy a Szabad Európa rablását, zsákmányszerző politikai hadjáratait megfékezzük és a magunk lábára álljunk – mondogatta.
1996-ban a Merre tovább Magyarország című MDF-es programban a Mit akarunk kérdésre így válaszolt: „Nemzeti értékeinkre büszke, félelem nélkül élő, szabad és gondolkodó Magyarországot.”
A több mint két évtizede, ellenzékben megfogalmazott program immár kétharmados Alaptörvényünk része, az Orbán-kormány folyamatos feladata, kötelezettsége.
Kedves Tibor, most, a búcsú pillanataiban, az urnakoporsód előtt, életutad végén ki kell mondani, hogy sok csatát veszítettél, de a háborút megnyerted. Győztesek vagyunk, kedves Tibor, de ez a győzelem súlyos felelősséget ró mindazokra, akik a kétharmados többség birtokában vezetik országunkat.
Kedves Tibor!
Tudós munkásságoddal, maradandó szakmai győzelmekkel, politikai helytállásoddal, példázatos családi életeddel, földi utad ím, teljessé vált.
Ilyen a jó ember. Isten, haza és a család szolgálatában. Ilyen egyszerű ez.
Köszönjük, kedves Pongrácz Tibor, hogy emlékezetünkben vagy és megmaradsz.
Isten Veled, Tibor!
Isten velünk, kedves Pongrácz Család, kedves Barátaim!
Magyar Hírlap
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!