A Bethlen Gábor Alapítvány június 4-én, hétfőn késő délután szervezte meg a „Trianon 98’ – Teleki Pál” emlékező est című rendezvényét a Magyar Írószövetség Tanácsterében, melynek során idén is kiosztották a Teleki Pál Érdemérmeket. Lezsák Sándor: „minden tenni akarás mögött kemény küzdelem van, ma is együvé tartozva kell erősödnünk.”
A Teleki Pál Érdemérem – a Bethlen Gábor-díj és a Márton Áron Emlékérem mellett – a Bethlen Gábor Alapítvány által adományozott kitüntetés, amelyet „magyar becsületrend”-nek is neveznek. A díjalapítók úgy vélték, Teleki Pál áldozatos küzdelme – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán összezsugorított, kirabolt és erkölcsileg lezüllesztett ország közállapotának rendbetételéért és a magyar állam függetlenségéért – nagyobb megbecsülést érdemel az utókortól, ezért nevezték el róla ezt az érdemérmet. Az érem egyik felét Teleki Pál portréja díszíti, a másik felén a „MERJÜNK MAGYAROK LENNI!” felirat olvasható. A Budavárból kitiltott, balatonboglári Teleki-szoborállítás támogatóinak 2004-ben Rieger Tibor bronzérmét ajándékozott. Ezt formálták az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója tiszteletére kitüntetéssé, amellyel 2006-tól a magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki emberi példáját követőket ismeri el a Bethlen Gábor Alapítvány.
A díjat ezúttal Bata János költő, műfordító, publicista, Hoffmann Rózsa tanár, kisebbségvédelmi szakértő, Horváth László orvos, a felvidéki magyarok szakmai-közéleti támogatója, Jerzy Snopek hungarológus, Lengyelország nagykövete és a magyar kulturális örökség védelmezéséért a Magyar Patrióták Közössége vehette át. Zabolai Csekme Éva, volt ENSZ-tisztviselő, érdekvédőnek is odaítélték a díjat, de betegsége miatt június 4-én nem vehette át. A kórházi ágyából üzent, és köszönte meg a résztvevőknek az érdeklődést, a kitüntetést.
Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében arra mutatott rá; a díjazottak a mi hőseink, akik biztosítják, hogy ne csupán múltunk, de jövőnk is legyen. Az elnök rámutatott, hogy nagy megtiszteltetés számukra, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján immár harmadik alkalommal a Magyar Írószövetség nyújthat otthont a Bethlen Gábor Alapítvány rangos eseményének. Nem először fordul elő, hogy az Írószövetség tagját is díjazza a kuratórium, mégis Szentmártonit büszkeséggel, jó érzéssel tölti el, hogy olykor a tollforgatás mesterei is méltó elismerésben részesülnek. Idén Bata János költő, a délvidéki Aracs folyóirat főszerkesztője. „De mellette egy másik díjazottban is a magyar irodalom nagy barátját és elkötelezett tolmácsolóját is köszönhetjük, Jerzy Snopek műfordító, Lengyelország nagykövete személyében.” Vele az Írószövetség több közös munkát is elvégzett. Szentmártoni szerint ma nem lehet elmondani, hogy az írók a nemzeti összetartozás szószólói. De nem volt ez mindig egy – folyatatta – reformkori nagyjaink „orrunkra koppinthatnának.” Megemlítette egy sokkal zavarosabb, nyomasztóbb korszak példaképeit is, így például Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Csoóri Sándort – a Magyar Írószövetség szellemiségének megalapozóit. „Van elég röstelkedni valónk előttük. Azt viszont bizton állíthatom, hogy az a több mint 70 éves intézmény, melynek falai között ilyen szép számmal összesereglettünk, az elsők között nyitotta meg a rendszerváltáskor tagsága kapuit a határon- és tengeren túli írótársai előtt.” Ez a mai vezetőket akkor is kötelezi, ha nem tudnak mindig összefogni. Hiszen irodalmunk egy, egy nyelven írunk, álmodunk, és egy nemzethez tartozunk. Még azok is, akik „körbeüvöltözik Európát”, hogy milyen rossz nekik itthon. Az Írószövetség elnöke felvetette, hogy ez a rendezvény ne a panaszé, a siránkozásé legyen, hanem a bátor tetteké.
Házi Balázs történész-levéltáros, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumi tagja emlékbeszédében pedig a folyamatos emlékezés és a küzdés, a múlttal való szembenézés, és határon túli kapcsolataink megerősítésének fontosságát emelte ki. „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.”- ezekkel a sorokkal kezdi ismert Trianon című versét, a szegedi kötődésű költő, Juhász Gyula- kezdte a beszédét a történész. Sokan azt gondolják ma, hogy már beszélni sem érdemes az 1920-ban történt szörnyűségről. Házi kiemelte, hogy a diktátum igazságtalansága annyira égbekiáltó volt, hogy a költő érezte; pusztán szavakkal, jajj-kiáltással semmire se mehetünk. Majd arra tért rá, hogy Apponyi Albert a világháború után tárgyaló magyar delegáció vezetője így fogalmazott a „béke” feltételeinek súlyosságával kapcsolatban: „Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy meghaljon.” A békétlenségből szülő diktátumból fakadó drámai kétségbeesés kifejeződése némi feloldozásra talál a következő sorban, ahol a szerző azt kéri a külvilágtól befelé fordulva, mindig gondoljunk reá. Házi Balázs figyelmeztetett bennünket, hogy minden pillanatban ott kell lenni tudatunk mélyén, szívünk belsejében az ország csonkítás. Beszéde végén kihangsúlyozta: „ahogy a langyos, vasárnapi, keresztény magatartás sem helyes és célravezető, úgy Trianonra sem csak június 4-én kell gondolnunk!”
Beszédében Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta: „minden tenni akarás mögött kemény küzdelem van, ma is együtt, együvé tartozva kell erősödnünk.” Közölte, hogy Rieger Tibor Teleki-emlékérme a szélrózsa minden irányába otthonra talált, ezért egy Teleki –kört is meg lehetne megszervezni. Majd megemlítette, hogy nyolc évvel ezelőtt egy kemény, küzdelmes választás után a kétharmad eredményeként emléknappá nyilvánították a Parlamentben a gyásznapot, június 4-ét. Ezután arra tért rá, hogy ülnek itt a teremben még olyanok, akikkel megélték, hogy együvé tartoznak, egy nemzet részei a Kárpát-medencében és történelmi hazánkat fölszabdalni nem lehet, hiába próbálkoznak ezzel különféle tudományos műhelyek, és a tankönyvek írói. Egy és oszthatatlan a haza, és ma is így fogalmazunk, hogy bár nyolc országban élünk, de egy nemzet vagyunk. Lezsák emlékeztetett rá, hogy sokan ülnek a teremben olyanok, akik már az 1970-es években is egyként élték meg a magyarságot és oszthatatlannak az országot, de külön öröm volt számára, amikor megismerhette ennek a 2014. január 22-én, tehát a Magyar Kultúra Napján megalakult fiatal csoportnak a munkáját. Ilyen közösségekre van szüksége a magyarságnak, mint a Hetzmann Róbert vezette egyesület, amely kiemelten foglalkozik a szórványmagyarsággal. Értékfeltáró munkájuk során a Kárpát-medence kevésbé ismert tájait látogatják. Így hívták fel a figyelmet a szerémségi magyarlakta falu: Maradék létezésére, számára jótékonysági estet is szerveztek, felemelték szavukat a nagybecskereki egyházmegye templomaiért, részt vesznek a csángó keresztszülő programban, emlékhelyeket, katonasírokat, fejfás temetőket mentenek, tiltakozó megmozdulásukra menekült meg a bontástól a budai Radetzky-laktanya épülete, és állandóan napirenden tartják a Városligetben, a Rákosi-diktatúrában felrobbantott Regnum Marianum templom ügyét – hogy csak néhány akciójukat említsük.
Lezsák Sándor Bata János költő, műfordító munkásságát is Horgosról ismeri, ahol a Szabadkán született és Újvidéken diplomát szerzett tanár él, tanít, családot alapított és folyóiratot szerkeszt. Az Aracs című a Délvidéken túl is ismert lap erősítse azt a tudatot, hogy nemcsak nagyvárosból, de egy kis faluból is ki lehet mozdítani a világot.
Hoffmann Rózsa tanár és oktatáskutató személyében Lezsák Sándor kissé elfogult volt, mikor hajdani képviselőtársát köszöntötte, aki 2010-től 2014-ig oktatási -majd köznevelési államtitkárként megalapozta azt a művet, amelyet befejezni nem lehet, mert mindig új problémákat kell orvosolni. Méltatlan gyalázások, támadások össztüzét állta hősiesen munkája közben. Közéleti tevékenységének legutóbbi eredménye – amiről kevesen tudnak –, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése idén január 23-án elfogadta az európai őshonos kisebbségek nyelvének védelméről szóló jelentést 130:20 szavazati aránnyal.
Horváth László orvos munkásságára a nemrég elhunyt idős Hábel György hívta fel a kuratórium figyelmét. A Bánkeszin 1930-ban született és 1947-ben Magyarországra menekült fiatalember nemcsak orvosi, de bölcsész diplomát is szerzett. Felvidéki kollégája, Janics Kálmán hatására kezdte járni szülőföldjét, vitte a testi-lelki segítséget. A politikai rendőrség felfigyelt rá, hagyta működni, de nem tévesztette szem elől, remélve, hogy általa fel tudják göngyölíteni az egész „hálózatot”. Horváth László azonban olyan ügyesen tartott kapcsolatot ismerőseivel, hogy senkinek sem lett kellemetlensége. Őt viszont 1957-ben itthon börtönözték be, amiért ’56-osoknak menedéket adott. Az 1980-as évek végén belépett a Rákóczi Szövetségbe, s amióta egészségi állapota, kora helyhez köti, közíróként dolgozik. (szerk.megj: így a Havi Magyar Fórumban.)
Jerzy Snopek Lengyelország nagykövete, hungarológus egyetemi tanárként, a Lengyel Tudományos Akadémia tagjaként egész munkásságával hitet tesz a két nép barátsága mellett. Többek között ő fordította le Magyarország Alaptörvényét is a Szejm, a lengyel parlament számára. Szép jelkép, hogy most azt az érdemérmet vehette át, amelyet Teleki Pálnak, az 1939-es német támadáskor Lengyelországnak azonnal segítséget nyújtó magyar miniszterelnöknek arcképe és neve díszít. „Merjünk Teleki Pálról beszélni, merjünk lengyelek lenni és magyarok lenni!” – fejezte be a díjátadást Lezsák Sándor. Hiszen, amint megírtuk, a hatodik kitüntetett, Zabolai Csekme Éva lelkész, volt ENSZ- tisztviselő, magyar érdekvédő sajnos műtéte miatt nem tudott jelen lenni, a kórházból küldte köszönetét a kuratóriumnak és üdvözletét az egybegyűlteknek.
A műsort színesítette a Nemzeti Fórum Népdalköre, amelynek célja a hagyományőrzés, valamint hogy a fiataloknak átadják tudásukat. Folyamatosan tanulnak újabb népdalcsokrokat, és a nótákat a tőlük megszokott színvonalon gyakoroljuk be, s közben figyelniük kell egymásra is. Juhos-Kiss János, Magyar Ezüst Érdemkeresztes költő pedig direkt Hoffmann Rózsa számára szavalta el saját versét, a „Trianon és ’56 után-t”. A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
Medveczky Attila
Magyar Fórum
További fotóink ide kattintva megtekinthetők a képtárban
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!