A rekorder lovasíjász megdöbbenve hallja, mikor a magyar fiatalokat az utolsó helyre teszik. Holott a magyarok nagyon jó eredményeket érnek el. A kétkedőknek azt javasolja, menjenek ki az USA-ba, és próbáljanak meg amerikai fiatalokat bármire megtanítani. A genderről, a komfortról, az egészséges életmódról, az elmélet és a gyakorlat szétválásáról, és a politikáról is hallhattunk május 16-án a Kölcsey Kör rendezvényén, melynek vendége Kassai Lajos volt.
Dr. Horváth Béla, a Kölcsey Kör vezetője köszöntőjében először gratulált Lezsák Sándornak, mert választókörzetében 60.99%-os eredményt ért el az országgyűlési választáson – úgy, hogy 11 jelölt indult ebben a körzetben. Ezután rátért arra, hogy a Kölcsey Kör 2008 áprilisában kezdte meg rendezvénysorozatát, és a mostani az 52. összejövetel. Négy cím viszont mintegy „előfutára” volt a május 16-i estnek. 2013-ban rendezvényt tartottak „Közép-Ázsiában, a magyar felfedezők nyomában”, 2016-ban a hungarikumokról volt szó, rá egy évvel a Székelyföldről és a moldvai magyarságról, 2017 végén pedig Lezsák Sándor Atilla fia, Csaba királyfi c. könyvéről. Majd Dr. Horváth Béla bemutatta Kassai Lajost, aki a Magyar Érdemrend középkeresztje tulajdonosa, és Lovasíjászat c. könyvében összefoglalta tapasztalatait. A kaposmérői Kassai-völgy pedig a világon legjobban felszerelt lovasíjász központ, ahol lovasíjász iskola is működik. 2013-ban a Kassai-féle lovasíjász módszert hungarikummá nyilvánították. 2016-ban életéről és munkásságáról Kaszás Géza forgatott filmet A lovasíjász címmel.
Lezsák Sándort több mint két évtizedes barátság köti össze Kassai Lajossal. Az Országgyűlés alelnöke közölte, sokszor idézi azt a mondatot, amit lovassportunk büszkeségétől, Dallos Gyulától – aki a közönség soraiban foglalt helyet – oly sokszor hallott: „lóvá tesz az ember, és emberré a ló.” Kassai Lajos eredetileg mezőgazdasági gépszerelő, de hogy mit jelent az elhivatottság és az akarat, azt az ő példázatán lehet nyomon követni. Lezsák leszögezte: „amit Kassai Lajos elhatározott, azt nem csak kiérlelte, de képes volt arra, hogy megvalósítsa céljait, feladatát, küldetését.” Kassai a magyar lovaskultúra kiváló művésze, sőt a Nemzeti Fórum elnöke szerint rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Járja a világot, iskolát teremtett, tart meg, minden megpróbáltatás ellenére, mert ez sem egy egyszerű területe az életnek. Hiszen meg kell küzdeni a dilettánsokkal, a lóra csak mint üzletre tekintőkkel, s a celebvilággal. Megtudtuk, Kassai nem csak növendékeivel, hanem önmagával szemben is szigorú. Lezsák sokszor járt Kaposmérőn és tudja, hogy Kassai az egészséges életre való nevelés reményében közölte publicisztikáit, melyek nemzettudatunk formáló erői.
Kassai Lajos először Lezsák Sándor kérdésére válaszolva a genderizmusról beszélt. Közölte, hogy az archaikus ember nagyon vigyázott arra, hogy a nemi szerepek úgy alakuljanak ki, hogy a férfi nagyon férfias, a nő pedig nagyon nőies legyen. Mindezt férfivá avatási szertartásokkal érték el. Ez azért volt lényeges, mert a hunoknál, magyaroknál, a sztyeppei népeknél minden fiú férfinak született, és minden férfi harcossá vált. A kérdés az, hogy érdemes-e, szüksége van-e a társadalomnak maszkulin nőkre és feminin férfiakra. Azt, hogy femininné kell nevelni egy férfit, és maszkulinná egy nőt, a társadalom dönti el. Ha így van, akkor abba az irányba haladunk. De miért is alakult ez így? – vetette fel a kérdést Kassai. S meg is válaszolta: nincs, vagy nagyon is hiányos a gyermeknevelés. A gyerek dönti el, mi lesz belőle. Ez egy érdekes kísérlet, olyasmi, mint a kommunizmus – folytatta a lovasíjász. Majd egy korabeli anekdotát mondott el. Megkérdezi Ivan Ivanovics a párttitkártól: a kommunizmust a tudósok, vagy a politikusok találták-e ki? Válasz: a politikusok. Ivan is felel: gondoltam, mert a tudósok először állatokon kísérleteztek volna. Lezsák Sándor elismerte, valóban ezzel a kérdéssel a lovak közé dobta a gyeplőt, de ez egy lényeges téma, és Kassai Lajos mindig kertelés nélkül beszél, ahogyan ezt mi hallgatók is megtapasztaltuk.
„A társadalomra veszélyt jelent, amikor elválik egymástól az elmélet és a gyakorlat. Hiszen az életnek nagyon sok olyan elméleti területét ismerjük, ami nem találkozik a gyakorlattal. Az oktatási rendszerből kikerült fiatalok többsége gyakorlatlan. Tehát a gyakorlati feladatokat nem tudják végrehajtani. Viszont” –folytatta Kassai – „a lovasíjászat abban a szerencsés helyzetben van, hogy szüksége van a lóra, a ló pedig egy gazdasági környezetre támaszkodik. Tehát egy lovasíjásznak nem csak íjazni kell tudnia, hanem értenie kell a gazdasághoz is. Nem a tényleges lovasíjászatra fektetem a hangsúlyt, ami a sportteljesítmény, hanem a gazdasági környezet fenntartására. Nem érem be azzal, hogy lovasíjász lesz egy tanítvány, hanem tudjon gazdaságot is vezetni. Ha kialakul bennük az életszemlélet, ami kapcsolódik a gyakorlathoz, akkor tanítványaim a világ legjobb lovasíjászai lesznek. Ahhoz, hogy sportteljesítményeket hozzak létre, ezt a foglalatosságot életmóddá kell alakítani. Mindezt nem lehet másodállásban csinálni.” Kassai Lajos szerint világunk hatalmas problémája, hogy nem akarunk kilépni a komfortzónánkból. Ez a komfortzóna szűkül, és nagy szerepe lett a virtuális térben való mozgásnak. Az előadó életében nem játszottak szerepet azok a technikai, technológiai vívmányoknak mondott dolgok, ami nélkül a jelen fiatalság szinte nem is tud létezni. „A legnagyobb kérdés ma, mikor bemutatót csinálok, hogy érdekesebb tudok-e lenni, mint a fiatal mobiltelefonja?” Kassai Lajos leszögezte, nagy kihívás a fiatalokkal dolgozni, mert egyre jobban növekszik a távolság a való élettől.
„Mégis hogyan lehet a komfortzónából érkező fiatalokkal együtt dolgozni?” – kérdezte Lezsák Sándor. „A világ minden részére, Dél-Afrikától Kínán át az Egyesült Államokig hívnak képzésekre, edzőtáborokba, és megdöbbenve hallom, mikor a magyar fiatalokat az utolsó helyre teszik. Holott a magyarok nagyon jó eredményeket érnek el. A kétkedőknek azt javaslom, menjenek ki az USA-ba, és próbáljanak meg amerikai fiatalokat bármire megtanítani” – folytatta Kassai Lajos. Hozzátette, hogy a rossz idők kemény embereket hoznak, a kemény emberek pedig jó időket. A jó idők puhányokat. S most ott tartunk, hogy az a társadalom, ahol viszonylagos jólét uralkodik, ott az emberek puhányokká válnak. Pedig sokkal egyszerűbb, ha erősek vagyunk, és szembenézünk az élet terheivel, minthogy azokat folyamatosan kikerüljük. Ezután arról beszélt, hogy „labirintusok százaiba téved el az emberiség, mert túlsúlyos.” Azt tanácsolja, ha valaki túlsúlyos, ne tablettákat szedjen, hanem többet mozogjon, és kevesebbet étkezzen. „A kivezetés a komfortzónából egy varázsszóval kezdődik: utánam!” Bevallja, nem egyszerű mindez, de aki utána megy, csodálkozva tapasztalja, hogy „túlélte”, sokkal jobban érzi magát. Ez megerősíti a közösséget, és az egyén önmagába vetett hitét.
Hatalmas eredményeket ért el a múltban a magyar lótenyésztés – tudtuk meg az előadótól. Az 1900-as párizsi kiállításon a világ legjobb lovának a magyar lovat kiáltották ki. De a növénytermesztés is kiváló eredményt ért el. 1933-ban a kanadai világkiállításon a bánkúti búza lett a világ legjobb búzája. Ha Dallos Gyula megkapja a bizalmat, a támogatottságot, akkor évek múlva a magyar ló újra ott állhat a világkiállításon, a dobogó tetején. Majd a tanárképzés átalakításáról szólt. Hiszen ha nekiállunk egy komoly programnak, akkor lovas-szakembereket kell lépezni. „Szörnyű, hogy OKJ-s lovas-tanári képzések vannak. Olyanok kapnak oklevelet erről, akik még lovagolni sem tudnak. Gondoljunk bele, hogy ugyanolyan képesítést kap egy lovagolni nem tudó illető egy ilyen tanfolyamon, mint amilyen Dallos Gyuláé” –folytatta az előadó. Majd arról szólt, látott egy műsort Kálmán Olgával, s benne azt állította két szakértőnek látszó egyén, hogy mekkora ökörség, hogy a szakmunkásképzést akarja a kormány megerősíteni, hanem diplomákat kell adni. S mondja Kálmán Olga a maga „bölcsességével”, bármilyen szakmát egy gyorstalpalóval el lehet végezni. Kassai feltette a kérdést: „valóban van ilyen szakma? Vagy ezek az emberek valóban ennyire ostobák, vagy csak annak látszanak. Hiszen a szakma egy élet.”
Kassai mottója, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. De mégis mi volt az, amit követtek? A válasz a következő: „Tartsd a jószágot természete szerint, ne vadássz, ne halássz szórakozásból. Ezt jelenti. Ha semmi mást nem követek, csak ezt, már van az életemnek egy vezérfonala, ami meghatározza a környezetemmel való kapcsolatot. Akik ezt nagyon megélték, azok a nomád népek voltak, amelyek tényleg nem lakták le a környezetüket. Ebből mára rettenetes módon kibillent a világ. A mai kor emberének a tragédiája az, hogy nincsenek olyan irányú gátlásai, amelyek megakadályoznák, hogy ne annyit vegyen el a környezetéből, amennyit csak lehet. Azt pedig kihívás eldönteni, hogy a múltból mit tartsunk fontosnak. A külsőségeket? Kaftánban adjak riportot, és legyek süvegben, mert én Kassai Lajos, a lovasíjász vagyok? Nem, mert én nem ezt gondolom. Van néhány olyan érték, amit próbálok képviselni. Ezekre helyezem a főhangsúlyt, nem a külsőségekre, és nem azért, mert ez utóbbiak lényegtelenek lennének. Azért, mert én ezt az utat választottam.”
Végezetül megtudtuk, hogy a lovasíjászat célja gyakorlás útján létrehozni a test, a szellem és a lélek magasabb szintű harmóniáját. Az íjászat belső világunk megismerésének egy lehetséges útja. Minden lövés egy kicsit közelebb visz önmagunkhoz. Együttlétünk a lóval egyben a külvilággal való kapcsolatunkat erősíti. A lovasíjászat ennek a két útnak a találkozási pontja. A lövés csak akkor lehet tökéletes, ha létrejön a harmónia a lóval és az íjjal.
Medveczky Attila
Magyar Fórum
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!