Dervisruhában Lakiteleken

„Az én politikai és közéleti programom a kétezertizenegyben elfogadott Alaptörvény, és a Keleti Nyitás során történt találkozások megerősítik bennem, hogy ez a törvény a világban elfoglalt helyünket erősíti, és a jövendőt is szolgálja” – emelte ki lapunknak adott interjújában Lezsák Sándor. Az Országgyűlés alelnöke, a Hungarikum Liget-Népfőiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke kitért arra is, hogy a kecskeméti Neumann János Egyetem kurátoraként egyre több a kapcsolatokat szervező sikerélménye, és úgy látja, az ázsiai országokban is kedvező a fogadókészség irányunkban.

– Az elsők között sorakozott fel a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány, immáron Hungarikum Liget, a kormány keleti nyitás politikája mögé, amikor tíz évvel ezelőtt – már működő kollégiumi képzései mellett – életre hívta a Keleti Nyitás Kollégiumot is. Milyen megfontolások vezették ebben a döntésben?

– Tizenéves koromban erős hatással volt rám Vámbéry Ármin Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyve. Hatása alá kerültem, olyan ablakokat nyitott ki előttem, amelyek a Kincses Kelet tanulmányozására, felfedezésére ösztönöztek. Évtizedek múlva a Lakiteleki Népfőiskola lehetőséget adott, hogy irodalmi estek, konferenciák, kollégiumok segítségével készítsem elő a Keleti Nyitás Kollégiumot. Ekkor már személyes kapcsolatok, találkozások is meggyőztek arról, hogy az ázsiai népek rokontudata olyan szellemi örökség, kapcsolati tőke, ami a jelenkori és a jövőbeni térbeli tájékozódási képességünket is országunk, nemzeti jövendőnk szolgálatába állítja. Az ázsiai népek rokontudata mitikus szervező erő. Ezt egy példával próbálom érzékeltetni: Kazahsztánban jártam tavaly októberben, találkozóra hívtak az egykori kunok utódai, a kipcsakok. Ahogy beléptünk a terembe, tapssal és jókedvű kiáltásokkal fogadtak: Mit mondanak? – kérdeztem a tolmácsot. Gratulálnak, válaszolta a tolmács. Nekem? Miért? Mert megvertük az angolokat. – hangzott a magyarázat. Igen, júniusban, Wolverhamptonban négy-nullra legyőzte a magyar válogatott az angolokat. Ehhez gratuláltak. Ma is visszhangzik bennem: „legyőztük”. Így, többes szám első személyben azonosulnak velünk.

– Három évvel ezt megelőzően is már otthont adtak a Mándoky Kongur nevét viselő kazah kollégiumnak, majd kétezertizenegyben a lakiteleki kollégisták kazahsztáni tanulmányúton vettek részt. Mondhatjuk tehát, hogy a Népfőiskola Alapítvány már korábban nyitott?

– Mándoky Kongur István közismert, történelmi személyiség a türk világban. Vele még ezerkilencszázkilencven előtt találkozhattam. Ezt követően Kelemen András egykori külügyi államtitkár, vagy Keskeny Ernő közvetítésével kísértem figyelemmel és az MDF hátországából segíthettem munkáját. Gabriella lányom régész, akit Mándoky Kongur István özvegye, Ajsa is tanított. Így természetes, hogy az orientalista professzor nevét vette föl a kétesztendős népfőiskolai kazah kollégium. A Népfőiskola részéről ez a kollégium is a Kurultaj szerveződési folyamatában szintén szerepet vállalt. Bíró András Zsolt a Kurultaj, Európa legnagyobb hagyományőrző találkozójának főszervezője korábban is, ma is, és a jövőben is megkerülhetetlen személyiség a türk világban, a folyamatosan épülő kapcsolatokban. Ki kell még emelnem Somfai Kara Dávid etnográfust, aki bő két évtizede jár vissza Lakitelekre, tart előadásokat, konzultációkat, műfordítói tábort vezet. Tudományos munkássága nekem iránytű marad, szakmailag is sokat segítették munkámat.

– Kétezertizennégyben az akkori kínai nagykövetet, Xiao Qiant is vendégül látták Lakiteleken, a mongol nagykövetséggel a legelsők között kötöttek együttműködési megállapodást, a türk nemzetekkel folyamatosan építettek egyre szorosabb kapcsolatokat, négy esztendeje pedig kezdetét vette a Népfőiskola Kína Kollégiumának képzési sorozata is. Mennyire sikeresek, beteljesítik a keleti nyitás stratégiájának bemutatását, az alapismeretek átadását, a közösségteremtést és közösségépítést ezek a képzések?

– A népfőiskolai kollégiumok számos fiatal életútját, törekvéseit segítették, sokan közülük diplomaták lettek, könyveket írtak, egyetemeken tanítanak, vagy a helyi közösséget szervezik, irányítják. A stratégia lényege: több lábon állni, kapcsolatokat építeni minden olyan néppel, országgal, akivel nemzeti érdekeinket is képesek vagyunk érvényesíteni. Csak egy erős, összetartó Európa, a nemzetek Európája tud a jövőben ellenállni a nagy világerők sodrásának, s csak így lehet megőrizni azt a kultúrát, ami a keresztény Európát teszi, nemzeti saját kultúrájának, sajátságainak alapján. A kecskeméti Neumann János Egyetem kurátoraként egyre több a kapcsolatokat szervező sikerélményem. Az ázsiai országokban kedvező a fogadókészség. A lakiteleki Hungarikum Ligetben, lánykori nevén a Népfőiskolán a Szent István kápolna előtt Keresztény Panteon, a huszadik századi vértanú és hitvalló egyházi vezetők szoborcsoportja, a Kölcsey ház előtt a Lakitelekhez kötődő írók, művészek bronz mellszobrai, az Ősök sírja mellett pedig a rokon tudatú népek szoborparkja készül. A rokon népek nemzeti kultúráját meghatározó személyiségek, a kazah Abaj Kunanbajev, a kirgiz Sajakbaj Karalajev után októberben az azerbajdzsáni Nizami Ganjavi szobrát avatjuk fel.

– A legfrissebb esemény az augusztus végi, szeptember eleji, egy hetes TÜRKSOY Képzőművészeti Tábor volt Lakiteleken. Az azerbajdzsáni, kazah, kirgiz, török, türkmén és üzbég festőművészeket Petőfi Sándor versei ihlették, a művekből kiállítás nyílt a Hungarikum Ligetben. Milyen élményekkel szolgált ez a rendezvény?

– Évek óta folyamatos az együttműködésünk a TÜRKSOY-jal, főtitkárával, Sultan Raevvel és munkatársaival. Mi a TÜRKSOY? Egyszerűsítve a keleti UNESCO. Tavasszal Petőfi műfordítói pályázatot, nyár végén pedig képzőművészeti alkotótábort szerveztünk közösen. Ennek során az azeri, kazah, kirgiz, török, türkmén és üzbég költők több, mint ötszáz Petőfi-verset fordítottak le. A győztesek egy hétig vendégeink voltak Lakiteleken és Petőfi-emlékekkel ismerkedtek az Alföldön. A képzőművészeti alkotótábor tizenegy neves festőművésze pedig Petőfi-verseket illusztrált az egyhetes tábor alatt a Hungarikum Ligetben. Az egyik legnagyobb élmény számomra mindkét alkalommal az volt, hogy hat ország alkotói, művészei egymással is találkoztak. Petőfi költészete, munkássága hozta őket össze.
 

– Milyen hatással van a keleti emberekkel és kultúrákkal való találkozás a politikusra, az Országgyűlés alelnökére?

– A Parlamentben az Interparlamentáris Unió bizottságai közül a Közép-ázsiai tagozatot vezetem. Sok a meghívás, de ritkán tudok utazni, mert huszonnégy település köt a választókerülethez, van munka bőven a Hungarikum mozgalom területén, a Hungarikum Ligetben, a Népfőiskolán és az irodalomban. Akár Közép-Ázsiában, akár Lakiteleken, vagy a Parlamentben, a találkozók, beszélgetések azért jelentenek megújuló élményforrást, mert nagyszerű parlamenti, népfőiskolai munkatársaim vannak. Az én politikai és közéleti programom a kétezertizenegyben elfogadott Alaptörvény, és a Keleti Nyitás során történt találkozások megerősítik bennem, hogy ez a törvény a világban elfoglalt helyünket erősíti, és a jövendőt is szolgálja. Értékrendünk lényege: az emberi élet szentsége, a házasságon alapuló család nemzetmegtartó ereje, a templom és az iskola, az élő egyház, a nevelő, oktató, jellemformáló iskola, a vallás szabad megvallása, az egyének és a közösségek törvényes védelme, együttműködés a közjó érdekében, a tisztességes munka becsülete, a megfogant élet, a kicsi magzat védelme, az idősek tisztelete, az egészséges élet és természet megbecsülése, a hagyományok őrzése és továbbítása és végezetül a politikai erő, hatalom, mint szolgálat.

– És mit merít ebből Lezsák Sándor, a József Attila-díjas író, költő?

– Reményeim szerint verset, színpadi jelenéseket, műveket. Most az ordas eszmékkel hatalomra került megtébolyult és életidegen nyugat-európai törekvések, a zaklatott és idegileg megroppant Nyugat-Európa ellenében számomra részben gyógyító tapasztalat, ami például a TÜRKSOY fent említett hat országában történik.

A szerző az Eurázsia főszerkesztője.

Forrás: eurazsiamagazin.hu