„Aki itt valóban demokratikus Magyarországot akar, annak tudnia kell, hogy vak indulatokból, gyűlölködésből és vádaskodásból sohasem születhet meg a mindannyiunk által vágyott demokratikus Magyarország; a közös haza, ahol minden tisztességes ember, szándék és gondolat otthon érezheti magát.” Bíró Zoltán sorai ezek, az általa alapított-szerkesztett Hitel hasábjain jelentek meg 1989. január 18-án. Írhatta volna ma is.
A most nyolcvanesztendős irodalomtörténész, politikus, az MDF első elnöke születésnapjára megjelent interjúkötet szerkesztője, Házi Balázs is idézi eme intelmeket. A rendszerváltás első éveit összefoglaló válogatás ezt a gondolatkört járja végig Bíró Zoltán segítségével. Róla mondta párttársa, barátja, Lezsák Sándor: ő az, aki történelmi, irodalmi ismereteivel, közéleti gyakorlatával, empatikus képességeivel még azokat is leiskolázta, akik később nagyhangú politikai ellenlábasai lettek. Bíró is megszólal a kötetben, 2007 nyarán így nyilatkozik a Magyar Nemzetnek: „Naivak voltunk […]. Azt gondoltuk, ha a szovjetek kimennek, és itt demokratikus berendezkedés jön létre, akkor a nép majd szabadon eldönti saját sorsa alakulását. Ezzel szemben az egyik impérium helyett egy másik impérium lépett be, a pénz uralma.”
Megpróbált rendet csinálni a magyar fejekben: „Nem kell nekünk az Európa-házba bekéredzkednünk – mondta –, nekünk Európában már helyünk van. Le kell győznünk kisebbrendűségi érzéseinket […]. Mi, magyarok és a szomszéd népek is nagyon sok vérrel és szellemi teljesítménnyel adóztak már Európának.”
Ezt le kellene írnunk százszor, ezerszer…
Pilhál György