„Golyófogónak még jó leszek!” – Bíró Zoltán, az MDF első elnöke és az Öreg

Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Fűr Lajos, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor elhatározták, hogy elindítják mozgalmukat egy jobb Magyarországért. A lakiteleki nyilatkozatban részt vevők kimondták, hogy a magyarság súlyos erkölcsi és gazdasági válságba került, identitásában meggyengült. Ezért szükség van a progresszív társadalmi erők összefogására, reformra, sajtószabadságra, a rendszer gyökeres megváltoztatására.

Itt és ekkor kezdődött a Kádár-rendszer erjedése, itt kezdődött a rendszerváltoztatás folyamata – hangsúlyozta Bíró Zoltán. Mint a magyar történelemben sokszor, most is az írók, művészek, a magyar értelmiség indították el a reformmozgalmat, és ebből végül egy párt született. Mielőtt az MDF kiteljesedhetett volna, Bíró Zoltán lemondott elnöki tisztségéről; úgy gondolta, hogy a mozgalom más irányt vett. Bíró úgy látja, hogy Antall József, az őt követő MDF-elnök jobban megfelelt a Nyugat elvárásainak és a liberális-konzervatív vonalat támogatta.

Az időutazásunk során nem kerülhettük ki a korai amerikai gyarmattartás témáját sem; Bírónak lesújtó véleménye volt az amerikai nagykövetről, Mark Palmerről, aki kész forgatókönyvvel érkezett Magyarországra, az SZDSZ-t támogatta és a liberálisok győzelmét várta a választásokon. Ez persze nem jött össze, az MDF győzött. Mindenesetre – magyarázta az MDF első elnöke – az elmúlt 33 évben döntő többségében olyan amerikai nagykövetek érkeztek hazánkba, akik a liberálisokat, a szocialistákat (tegyük egyértelművé: a volt kommunistákat) akarták hatalomban látni.

Ez pedig minimum sérti nemzeti függetlenségünket – mondta ki Bíró. Persze nem minden a külső hatalmak ügyeskedésén múlott: a kezdet, kezdetek után Fekete Gyula, Csoóri Sándor és Csurka István és a legfontosabb szellemi emberek hamar eltávolodtak a párttól, az MDF kiüresedett. Nem véletlen, hogy 1994-ben visszaszavazták a kommunistákat, a pufajkás Horn Gyulát.

Pesti Srácok