HUNGARIKUM LIGET 8
2021.szeptember.03. Péntek
A kollégium munkatársainak a figyelme mindenre kiterjedt. Arra, hogy e tájon állt a Felvidék legrégibb fája, hogy a mezőgazdaság mellett milyen ipart űztek, s a gyümölcstermesztés mellett fontos ágazata volt a földművelésnek a szőlőtermesztés. S ha ez szóba került, hadd fecsegjek „öregedvén”: éppen hetvenhárom évvel ezelőtt, egyetemi tanulmányaim során tudtam meg, hogy Róbert Károly (1288–1342) sörfőzdei jogot adott a lényegében e tájhoz tartozó Nagyszombatnak.
Igaz, hogy az egyiptomi sörfőzés három-négyezer éves, de ez a csak hétszáz esztendős sörfőzés legalább a miénk volt. Nem is tudom, hogy miért hallgatják el ezt a történelmi dátumot manapság. Itt is, ott is.
A Zoborvidék szőlőhegyein egy-egy Szent Orbán-szobor. A szőlősházak patrónusát körmenettel tisztelik meg mindmáig a hívő borászok. Új jelenség a tájon, hogy egyre-másra jelennek meg a kilátótornyok a borházak fölött, ahonnét jó időben látható az esztergomi bazilika is.
Kiragadva egy epizódot. Pogrányon egy XII. századi templom látható. Nemesi lakóházai közül egy udvarház is megmaradt a XVIII. századból. E táj történelmi múltja Árpád koráig, Szent Istvánig, Rákócziig és Esterházy János emlékezetéig nyúlik vissza. Kolon temploma román kori Szent István-templom, XII. századi vagy régibb. A zoboraljai istenháza kuriózum, román stílusú, a Felvidéken az egyetlen megmaradt fatornyú templom, leszámítva a hervartói tiszafából épült fatemplomot. Az ugyancsak fából épült késmárkinak nincs tornya. És ha Kolon egyik szenzációja Szent István-kori templom, miért ne lehetne egy Makovecz tervezte szabadtéri színpad is szenzáció a település meghatározó, különleges jellegzetessége? Ezt írja Kulmon Angelika Zoboralja ismertetésében: „Makovecz számára a nemzeti összetartozás erősítése küldetés, hitvallás volt. Ez mutatkozott meg munkásságában, alkotásaiban is.”
A zoboraljai tájat az értékmentők és értékőrzők módszeresen föltérképezték. És munkájuk – akárcsak a többi huszonöt vaskos kötetbe gyűjtött föltárt anyag –, szereplőik és témarögzítőik, vagyis maguk az emberek csodálattal töltenek el. A helybéli szereplők azért, mert néha embertelen körülmények között, magukra hagyottan élték le magyar életüket, a témarögzítők pedig azért, mert ráéreztek az ott élők rendkívüli emberi értékeire, magyarságuk-emberségük meggyötörtetésére, és érzékeltetni tudták velünk, távolból figyelő olvasókkal az ott föllelhető sokféle értéket.
Mindegyik „kollégiumnak” az írott dokumentumok szerint a közös jellemzők mellett megvolt a maga karaktere. A zoboraljait a múlt erőteljes kihangsúlyozása jellemzi, de úgy, hogy ma élő és megnyilatkozó személyekhez kötődik. Egy példa. Aha már a XI–XIII. században lakott terület volt a Sirocsina-patak-parti ásatások szerint. 1265-ben említik először írásban a falu nevét. 1599-ben a törökök fölperzselték, ám a lakosság újra életre keltette. 1618-ban ismét elfoglalták a kontyosok, és végleges kiverésükig az oszmán birodalom része is maradt. Az első iskolát 1852-ben építették, ma már alapiskola sincs Ahán. A 2011-es népszámláláskor a 8970 lakosból csak 339 vallotta magát magyarnak, de a nem hivatalos becslések szerint Aha lakosainak legalább a fele magyar. Szent Imre herceg tiszteletére 1749-ben barokk templomot építettek, a szőlőhegyen barokk kápolnát emeltek Szent Orbánról elnevezve, amit 1998-ban újítottak föl. Nevezetessége Ahának nemcsak egy harangláb 1867 utánról, de egy 1700-as évekből származó barokk képoszlop is, és egy másik a XIX. századból a Tajnasári felé vezető út kereszteződésénél. A volt iskola előtt egy kőből készült pietá-szoborcsoport látható. És a Néved felé vezető út mentén 1848-ban Jókai Mihály kőkeresztet állíttatott a szabadságharc emlékére. A Jókai családnevet érdemes megjegyeznünk, mert Jókai Mária ahai születésű lakos nyugdíjba vonulván visszatért a faluba, és ott rögtön egy tájházat hozott létre.
(Folytatjuk.)
Szalay Károly