L. Simon László akadémiai székfoglalója elé

Zsúfolásig megtelt a Pesti Vigadó Sinkovits Imre terme L. Simon László székfoglaló előadása alkalmából. Az eseményt Szörényi László irodalomtörténész nyitotta meg, az MMA elnökségét Rátóti Zoltán képviselte. L. Simon László közel egy órás előadását nagy taps és a Magyar Művészeti Akadémia alelnökének elismerése fogadta.

"Egy laudáció a személyt értékelje, az életútját, munkásságát ismertesse, ne pedig azt a helyzetet, amibe a laudált személy éppen most belegabalyodott.

Íme, az élet nagy dramaturg.

A Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítás miatt L. Simon Lászlót följelentették, és visszhangos huzavona után munkáltatója november 6-án azonnali hatállyal menesztette a múzeum éléről.

Szelíden vagy indulattal mondják, harsogják, mondom magam is: L.Simon László túltolta a biciklit.

De ez az én biciklim is. Egy kétharmados keresztény-konzervatív kulturális, politikai erőtér biciklije. Ezt fölöslegesen ne tologassa senki, mert erre vár az ügyeletes, pökhendi médiafalka, és édelegve dagonyázik és fröcsköl a mocsárban.

De nem térek el a tárgytól: a laudáció védnökség és dicséret. A „Művészi szabadság és intézményi autonómia” címmel az akadémiai székfoglalójára készülő L. Simon László életét, munkásságát, érdemeit méltatom, összegzem röviden.

L. Simon László 15 éves volt 1987-ben, amikor a lakiteleki sátorban a költőt, Nagy Lászlót idéztem: „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül.”

L. Simon 20 esztendős egyetemista 1993-ban az ELTÉ-n, amikor Nagy László mondatát így módosítottam: „A torkon vágott rendszerváltás pirosát és gyászát viseljük belül.”

A négy gyermekes L. Simon László a torkon vágott rendszerváltás nemzedékének illusztris személyisége. Ahogyan a hatvanas, hetvenes évek nemzedéke, Csoóri Sándor szavaival: „a nomád nemzedék”, úgy L. Simonék kortársai is cselekvő helyüket értelmezték, keresték a világban, a Kárpát-hazában, irodalomban, művészetben, a helyi és az országos közéletben. A torkon vágott rendszerváltás két évtizedében talpra állni, talpon maradni, és a minőségi élet érdekében szervezkedni emberformáló megpróbáltatás volt.

L. Simon László alapítója és évekig elnöke volt a Fiatal Írók Szövetségének, a legnehezebb időben titkára a Magyar Írószövetségnek, volt önkormányzati képviselő, évekig országgyűlési képviselő, elnökként irányította az Országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottságát. Elnöke, majd alelnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. Egyéb kitüntetései mellett irodalmi munkásságáért 2007-ben József Attila díjat kapott. 2012 és 2013 között kultúráért felelős államtitkára volt az Emberi Erőforrások Minisztériumának, ezt követően a budai várnegyed, a fertődi Esterházy-kastély és a Kúria megújításáért felelős kormánybiztos. 2014-2016 között a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, majd a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár. 2020 óta a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke. Alapítója a kápolnásnyéki Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolának, ez év november 6-ig pedig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Tudatosan készült erre a feladatra, több mint kétéves munkáját, kezdeményezéseit szakmai elismerés övezte. Ennek összegzése még várat magára.

A művészetben, a politikában helyét kereső L. Simon László az elmúlt évtizedekben okkal vagy ok nélkül gyakran került konfliktushelyzetbe, de ezek ellenében - és ezt esszéi, tanulmányai egyre erőteljesebben bizonyítják - L. Simon László öntörvényű, tudós egyéniség. Ezidáig 18 könyve jelent meg.

2007-ben, ellenzéki időben kaptam kézhez a „Versenyhátrány” című könyvének kéziratát. Ez is erősen meggyőzött arról, hogy tudós műhelye folyamatosan tágul és mélyül. Ezt írtam akkor a fülszövegbe: „A belső építkezést szolgálja L. Simon László mozgósító erejű tanulmánykötete. Tényfeltáró elemzések, egészséges veszélytudat, cselekvést követelő nemzeti programok. Mindez a kedvező történelmi idő reményével és esélyével.”

Legújabb esszékötete, „A megőrzés kultúrája”, televíziós szereplései, előadásai, interjúk sokasága bizonyítják, hogy mindenkor megpróbált élni a 2010 óta fennálló nemzetépítő történelmi lehetőséggel.

L. Simon 2016-ban beszédet mondott az Eötvös család Ercsiben lévő kápolnájának a felújítása alkalmából, majd 2 évvel ezelőtt a világháború idején szétdúlt Eötvös sírok helyrehozásának és báró Eötvös Józsefnek az újratemetése alkalmából is. Érzelmi kötődését a helyhez és az egykori vallás- és nevelésügyi miniszter, politikus, író báró Eötvös Józsefhez így indokolja: „Tudom, ide én mindig elzarándokolhatok és leülhetek Eötvös Ybl Miklós által tervezett, a nemzet nemeslelkű tagjainak adományaiból épített obeliszkje tövébe, és elmélkedhetek a hely sorsáról, az állandóság és a változás dialektikájáról, a saját életemről, arról, hogy nekem miért osztályrészem a folyamatos újrakezdés.”

Folytasd kedves László, amit folytatni érdemes és kezdjed el, ami az építkező tudós műhelyedben nemzetünk javára szükséges. A torkon vágott rendszerváltás nemzedéke a kétharmados Alaptörvényünk segítségével kedvező történelmi időt él, de munkánkhoz Magyarországot szolgáló program, erős önfegyelem és egészséges veszélytudat kell. Az ügyeletes biciklit pedig ne tologassuk ide-oda, mert rend a lelke mindennek és veszélyes az út, amit közösen be kell járnunk."

Lezsák Sándor
Budapest, 2023. november 21.

Elhangzott a Pesti Vigadóban 2023. november 28-án.