„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”

– Aki Székelyföld magyar jövőjét támogatja, az a Kárpáthaza magyar jövőjét erősíti, Székelyföld nélkül nincs jelenünk, nincs múltunk, nincs jövőnk – jelentette ki Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke. Rámutatott: az alapítvány minden kitüntetettjét összekapcsolja az, hogy nem tértek el attól, amit az alapítók, Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor meghatároztak. Emlékeztetett, hogy a lakitelki és a monori találkozók szervezésében, a Duna Televízió és a Hitel folyóirat megalapításában, illetve számtalan szobor és emlékhely létrehozásában is részt vettek. „Merjünk magyarok lenni!” – hívta fel a figyelmet Teleki Pálra jelmondatára. Kiemelte, hogy az alaptörvényben is szerepelnek az alapítvány alapító okiratának célkitűzései. Lezsák Sándor beszédét Bethlen Gábor gondolatával zárta: 

"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet."

Az 1980 óta működő alapítvány legjelentősebb elismerése a Bethlen Gábor-díj, amit idén Szijártó István, az irodalomtudomány kandidátusa, a Százak Tanácsának elnöke vehetett át. 

A kitüntetettről Bíró Zoltán, az alapítvány kurátora a többi között elmondta, hogy tanított az Ötvös-kollégiumban, beszélt a legutóbb szerkesztett könyvéről, de főként a nemzet iránti szolgálatvállalását és képviseletét emelte ki. Beszélt arról is, hogy a Százak Tanácsa elkötelezetten támogatja a magyar kormányt, de ez nem jelen megalkuvást, hiszen kritikát megfogalmaz.

A szent életű püspöknek emléket állítva 1988 óta adják át a Márton Áron-emlékérmet, amit a kereszténység szolgálatában kiemelkedő tevékenységet végző személyek és intézmények kapnak. Ebben az évben az elismerést Bárány Béla, a zuglói Páduai Szent Antal-plébánia plébánosa kapta. 

Bartos Mónika országgyűlési képviselő az atya vendégszeretetét és életörömét idézte fel. Életútjáról elmondta, hogy Varsányban született, majd tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte, ahol hivatástudatát is megkapta, pedig magyar- és történelemtanárnak készült. Felidézte, hogy egyszer egy gyászruhás szülői pár lépett be az iskolába, akik az atyáktól támogatást kértek, mert fiuk napokkal korábban belefulladt a Kis-Dunába. Akkor fogalmazódott Bárány Bélában, hogy azok támasza lesz, akiknek nincs semmijük – tette hozzá. „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” – utalt az atya papi jelmondatára Bartos Mónika, aki beszélt arról, hogy a zuglói plébános soha nem tűrte a történelemhamisítást, pedig elvei miatt sokat szenvedett, például a Lentiben teljesített katonai szolgálata alatt, de békepapnak is be akarták szervezni. Közösségszervező tevékenysége miatt fel is jelentették, munkáját azonban ennek ellenére továbbra is lelkesen végezte, amitől a minden évben megtartott húsvéti fáklyás körmenete és a minden hónap 13-án hazánkért elimádkozott fatimai engesztelés is tanúskodik – tette hozzá, kiemelve, hogy nemcsak a hívek, hanem káplánjai szerint is legendás Bárány Béla atya segítőkészsége, határozottsága, rugalmassága és vendégszeretete.

A Teleki Pál-érdemérmet – amely az alapítvány becsületrendje is – 2006 óta adják át. Idén Gábor Csilla akadémikus, egyetemi tanár, a Szociális Testvérek Társaságának tagja kapta a kitüntetést.

Méltatásában Petrik Béla kifejtette: a díjazott Kolozsváron született és a Babes–Bolyai Egyetemen szerzett magyar–angol szakos diplomát. Egy Brassó megyei faluban kezdte pályafutását, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiát hallgatott, doktori címet a Debreceni Tudományegyetemen szerzett – részletezte. Kiemelte, hogy Gábor Csilla évtizedek óta tanítja Kolozsváron a hallgatókat, tanítványaival közösen is kutatott, az Magyar Tudományos Akadémia pedig külsős tagjává választotta, így ő lett az első szerzetes az akadémikusok között. 

A szintén kolozsvári születési és a Babes–Bolyai Egyetemen diplomát szerzett Muzsnay Árpád művelődésszervező is Teleki Pál érdeméremben részesült, róla Bakos István művelődéskutató elmondta, hogy a kitüntetett 1974-től tevékenykedett újságíróként és számtalan lapban jelent meg írása. 

Tagja volt RMDSZ-nek, de a nevéhez fűződik az EMKE újjászervezése is 1991-ben Brassóban. A laudáló felidézte Muzsnay Árpád – aki korábban Bocskai-, EMKE-életműdíjat, illetve Fábry Zoltán-díjat is kapott – Kölcsey emlékének ápolásáért folytatott munkásságát, illetve a Dzsida Jenővel és Páskándi Gézával kapcsolatos kutatásait. 

A harmadik, hasonló elismerést Messik Miklós, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnöke érdemelte ki, az ő munkásságát Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke méltatta. 

Elmondta, hogy a díjazott 1952-ben született Budapesten, a szentendrei ferenceseknél tanult, majd az ELTE történelemtudományi és régészeti előadásait látogatta, végül jogi diplomát szerzett, később a BME-n is diplomázott. Kifejtette, hogy Messik Miklós a magyarság múltjáról tartott előadásokat, majd tengerentúli kutatásokkal bővült tevékenysége. Beszélt arról is, hogy a kitüntetett 1996-ban alapította meg a magyar emlékhelyek műhelyét, majd miután 1999-ben találkozott Sütő Andrással, létrehozta a MEVE-t, később közösségépítő munkát végzett azok körében, akik a magyar emlékeket ápolják. 

A Székelyföld jövőjéért ösztöndíjat 2015 óta adják át, célja, hogy ösztönözzék a tehetséggondozást Székelyföldön. Idén Kovács Petra, a Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatója nyerte ezt el, akinek mentora Tókos Ibolya. Az eseményen egyperces néma főhajtással emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire.

Szabó Réka Zsuzsanna