A Lakiteleki Népfőiskola által 2024-ben indított Vámbéry Ármin Kollégium harmadik alkalmára ez év júliusának 3-7, szerdától vasárnapig tartó időszakában került sor. Az eddigi hétvégéktől eltérően a mostani alkalom öt napos volt, viszont a kifejezetten a Kollégium tevékenységét képező előadások, a műhelymunkák "csak" délelőtt zajlottak, délutánonként a népfőiskola többi kollégiumával összevont előadások, programok voltak.
Csütörtök reggel kezdődött az első tematikus előadás, Hidán Csaba régész, történész, harcművész-oktató, a Károli Gáspár Református Egyetem docense előadásában. Hidán tanár úr a sztyeppei viseletekről beszélt, elsősorban a friss mongóliai kutatási eredményei tükrében. Rámutatott a Kárpát-medencébe eljutott sztyeppei nomád népek, szkíták, szarmaták, hunok, avarok, honalapító magyarok valamint a belső ázsiai hszinugnuk, dzsürcsik, jüecsik, türkök, kidánok, mongolok, mandzsuk viselete, fegyverzete, életmódja közti hasonlóságokra és párhuzamokra. Továbbmenve, magyar néprajzi példákból is rengeteg párhuzamot sorolt fel a belső ázsiai jégmúmiák leletanyagaihoz. Szóbeli előadását behozott eredeti és rekonstruált viseletekkel, fegyverekkel, kötelekkel, ruhadarabokkal tette szó szerint kézzel foghatóvá. A következő előadás más témát érintett Keskeny Ernő, a volt kijevi- és moszkvai- nagykövet, valamint Stier Gábor külpolitikai szakértő, újságíró, elemző, publicista főszereplésében. A Szovjetunió felbomlását követő közép-ázsiai újrakezdési lehetőségekről beszéltek, egymást váltogatva. Megismerhettük ezen türk államok külpolitikai mozgásterének változását, az oroszok mellett az EU, valamint a kínaiak politikai- és gazdasági befolyási kísérleteit olyan emberek szemszögéből, akik a lehető legközelebbről ismerték, ismerik a posztszovjet térségben zajló folyamatokat. Az előadás végén, illetve a kérdések folyamán elsősorban a jelenleg is folyó kelet-ukrajnai háború kérdése került terítékre. Vázolták a lehetséges befejezési opciókat, a két fél esélyeit, mindezt rendkívül elfogulatlan tárgyilagossággal. A Kollégium hallgatói egyetértettek abban, hogy egyik legjobb szakértői véleményt hallhatták az általában erős érzelmeket kiváltó háborús helyzetről.
A pénteki napon a kézművességé volt a főszerep. Takács Orsolya a perzsa és török térségben rendkívül népszerű és széleskörben használt képzőművészeti technika, az ebru-festés rejtelmeibe nyújtott betekintést. Erdélyi Boglárka pedig a nemezelésnek a közép-ázsiai hagyományairól, módszeréről beszélt. Mindkettejük rövid elméleti előadása után a kollégisták kipróbálhatták ezeket a technikákat. Az ebru-festés során mindenki legalább egy, de többen két festményt is készítettek, a nemezelő foglalkozáson pedig nemezlabdák és karkötők születtek. A péntek délelőtt mindenki számára kedves és hasznos gyakorlati kikapcsolódás volt az általában jellemző, elméleti, tudományos vagy tudomány-népszerűsítő előadások között.
Szombat reggel az első program úgyszintén gyakorlati jellegű volt. A résztvevők autóval utaztak a közeli tiszaugi hídhoz, ahol a szürkemarhák hagyományos kihajtásában lehetett gyönyörködni. A nemes mozgású, nyugodt, magyar szarvasmarhafajta a 16. századtól kezdve hosszú évszázadokon keresztül a nemesfémek mellett az elsődleges magyar exportcikket jelentette, a gulyákat lábon hajtották az észak-itáliai és német piacokra. A gulyákkal együtt az addig csak mesterségnévként ismert, kevert etnikumú hajdúság is bekapcsolódott a magyar kultúra vérkeringésébe, tovább gazdagítva azt. Lakitelekre visszaérkezve az egyik kollégista, Halilov Dávud tartott előadást Azerbjadzsán Magyarországon címmel. Bemutatta, hogy Hazánkhoz hasonlóan Azerbajdzsánt is olyan területek veszik körül, ahol honfitársaik élnek, beszélt a saját kettős identitásáról, ennek itthon és Azerbajdzsánban való megéléséről és élményeiről. A Kollégium szervezői kifejezetten figyelnek arra, hogy minden alkalommal legyen "belsős" előadó is, aki a kollégium soraiból kerül ki. Dávud után Galla Zoltán nemzetközi kapcsolatok szakértő következett, aki a közép- ázsiai felsőoktatás helyzetéről, lehetőségeiről, kapcsolatrendszeréről, kilátásairól beszélt. Sorra vette a közép-ázsiai türk államokat, valamint Tádzsikisztánt is, és a politikai-gazdasági-népesedési helyzet figyelembe vételével bemutatta az adott országban működő legfontosabb egyetemeket.
A vasárnapi első előadást Gucsik Arnold geokémikus, asztrofizikus, űrkutató tartotta. Két szálat vitt végig: egyrészt a saját életútjáról beszélt, hogyan vált a középiskolában fizikából és kémiából majdhogynem megbukó kisdiákból a NASA és a japán űrkutató ügynökség tudományos főmunkatársa. Másrészt pedig a keleti, elsősorban szovjet űrkutatás fejlődési lépéseit mutatta be kronologikus sorrendben, mindkét szálon igen élvezhető, gyakran humoros stílusban. Másodiknak Grandpierre Attila csillagász, énekes, író kapta meg a szót, hogy a magyar motívumkincsről, annak a Selyemúttal és egyáltalában véve a keleti, közép- és belső ázsiai kultúrákkal való kapcsolatáról beszélhessen. Előadása rávilágított a magyar népi szimbolika keleti eredetére, valamint rokon kultúrákkal való közös elemeire. Természetesen, mint minden előadást, az övét is lekorlátozta a rendelkezésre álló idő mennyisége, így egy tömör összegzést, rálátást kaphattunk.
Összességében megállapítható, hogy a harmadik hétvége alkalmából a Vámbéry Ármin Kollégium résztvevői egy változatos, régészeti, történelmi, politikai, néprajzi, csillagászati, gazdasági tudományos előadások sorát hallgathatták, kérdezhettek és a térséghez kapcsolódó gyakorlati technikákat próbálhattak ki. Mindennek az aktív pihenés mellett, amire most még inkább nyílott lehetőség, az volt a célja, mint az eddigi hétvégéknek, és egyáltalában véve ami a Kollégium célkitűzése is: a keleti, elsősorban közép-ázsiai kultúrák, népek, országok minél szélesebb körű megismerése által a velük való kapcsolatfelvétel sokrétű lehetősége a keleti nyitás stratégiájának részeként.
Írta: Konnát Árpád
