A lakiteleki Szent-Györgyi Albert Kollégium évkönyvén szereplő Nap-korong, amely felszínének kialakításával, torzításával a gömb-formát, így a Földgolyó jelentésének szimbolikáját is megjeleníti, távoli hasonlóságot mutat a Vatikáni Múzeum udvarán található, hasonló formával. Annyi a különbség, hogy annak padjai csak körülveszik azt, nem olvadnak bele ebbe a képi metaforába, mint itt, s annak felszínén a rétegek törései jelenítik meg a természet erőinek hatását, az ember és az isteni alkotóerő kontinuitását.
Mindezzel csupán kiegészíteném a borítót készítő Koren Kinga megállapításait, aki az alakzat részleteinek felfejtésében a lakiteleki népművelés eszméjének jellemzőit foglalja össze, mondván, hogy a magyar szellemi örökség létrehozóinak neveit viselő padok a szellemiséget, a Nap megjelenése a magas hőfokot, a felszíni mintázat vonalainak kaleidoszkóp-szerű vonulása a sokszínűséget, az alkotóelemek azonnal szembeötlő - kalocsai népművészetből merítő – láncszeme a hovatartozás gyökereit mutatja fel; de felfedezhetjük a mintázatban a hexuronsav ábráját is, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas munkáját. Elmesélni nem kevés idő, pláne összefoglalva, nézni azonban kellemes – ahogyan magát a könyvet is, olvasni, de ezt kicsit később tegyük. Most annyit még mondjunk a fentiekhez: a Vatikáni Múzeum udvaráról csak azért hoztam ide az említett hasonló műalkotást, hogy a párhuzammal utaljak arra, ami Koren címlapjából kimaradt: a „kollégisták” érdeklődési területének sokszínűségét összefogó, azonos nevezőre hozó világnézeti elkötelezettségre.
A helyszín ismeretében ez természetes, az azonban talán kevésbé közismert: milyen szellemi erőtér alakult ki ott, az elmúlt évtizedekben. Fokozatosan s folyamatosan erősödött, ma már a fiatal értelmiségi generációk összefogásának egyik nagyon komoly bázisa. Ez az antológia, nevezhetjük inkább tudományos kutatások gyűjteményének, a bevezetőben említett kaleidoszkóp sokszínűségével merít a természet- és társadalomtudományokból; értékes, új eredményeket feltáró s összegző tanulmányokat olvashatunk a magyarországi tudásalapú gazdaságfejlesztés helyzetéről, a fenntartható közjóról, a tehetséggondozásról, a hazai iskolákban folyó nevelési folyamatok változásairól, a kárpátaljai magyarságtudat megőrzésének kihívásairól, az innovatív tudománykommunikációról, s még számos érdekfeszítő kutatás-spektrumról. A címek önmagukban is érzékeltetik: nem egyszerű, nem hétköznapi történetek ezek, ott kell eredményességet tükrözni, vagy legalábbis a valós – korántsem annyira hátrányos – helyzetet értékelni, megmutatni, ahol a napi országos kommunikáció bizony szinte állandó kétségeket ébreszt a polgárokban, kétségbe vonva az adott helyzet pozitív jövőképét.
Merítve egy erre vonatkozó, nem csak napi, hanem akár percnyi aktualitást is hordozó tanulmányból, nagyon nem lenne mindegy, ha a nagy változtatások során magas szintű előkészítő-kommunikáció során (ez stratégiai szempontból sem utolsó érv) nem az egyébként lényeges keretszámokról és képzési költségekről beszélnénk-beszéltünk volna, ha egyáltalán beszélünk a széles nyilvánosság előtt, hanem az itt olvasható tárgyszerű megállapítások is a viták kereszttüzébe kerülnek. Azok az állítások, amelyek szerint „a felsőoktatás kiszélesedett, tömegessé vált és a piaci értelemben vett hatékonysági szempontok megjelenését kísérő aggodalom fókuszába a minőségvesztés és a tradicionális, nagy hírű egyetemek pozícióvesztése került. Az egyetemek monopolisztikus helyzete a tudás piacán megingott, és a felsőoktatás is egyre inkább a globális piac részévé vált. … Magyarországon hagyományos értelemben vett tradicionális felsőoktatási intézmények lényegében már alig találhatóak”. Átfogó vizsgálatok, széles spektrumot ölelő hatáselemzések állnak az idézett mondatok mögött; évtizedek minőség-mutatóit vetik össze, s bizony, a helyzet korántsem örvendetes.
De egyéb területeken is ez az alaposság, figyelem, konnotatív összehasonlítás jellemző; jövőalakító hosszú távú kormánystratégiák alapjait képezheti például az a tanulmány, amely nem csupán a Magyarországról történő elvándorlás, hanem az országon belüli, belső migráció egyfajta „hőtérképét” is megrajzolva mintegy kijelöli a belföldi népesség-arányok változásához igazítható termelői és szolgáltatói munkaerő-piac kialakításának tudatos hozzárendelését.
Újabb, s korántsem a teljességet bemutató, további példaként említem azt az első olvasásra is lebilincselő jogfilozófiai tanulmányt, amely a Grősz-perről szól ugyan, annak alakulásán keresztül mutatja be a totalitárius rendszerek önkényes törvényalkotói mechanizmusát, és a vele szembeálló keresztény felfogást, amely szerint Isten az igazság. A munka hatalomgyakorlói szempontok alapján mutatja be a koncepciós perek szükségszerűségét, igényének felmerülését, kialakításainak mechanizmusait, ám a jogi „kerettörténet” átfogó bekezdéseire is felfigyelünk: „az eredetileg társadalmilag hasznos célra alkotott jogszabály a különböző módosítások közben lassan az eredetitől eltérő irányba kezd mutatni. Az a lépés, amikor a norma átlépi azt a határt, amikortól már a rendszer és a társadalom számára önpusztítóvá válik, jellemzően a törvényhozó hatalmat gyakorló személyek egy része tudatos döntésének következménye, akik e lépéssel kívánják a rendszert saját érdekeiknek megfelelően átalakítani. Miután a norma átlépett az önpusztító határon, a jogrendszer belső logikájával konzisztensen tud egyre több normát az önpusztító jelleggel 'megfertőzni', és ezáltal alakítani a rendszert”. Majd szó esik a bírói gyakorlatok gyökeres fordulatának lehetőségeiről, és szépen kialakul előttünk annak ábrája, ahogyan a magyarországi kommunista diktatúra, totalitárius hatalmának kiépítése érdekében, megszerezte a törvényhozói hatalom feletti ellenőrzést. Világos jogelméleti megközelítése ez a jogszerű igazságtalanság korának; definitív összegzés kialakulása lépéseinek, összetevőinek megértéséhez.
S valóban, csupán villanásnyira tekintettünk be ebbe a frissen megjelent gyűjteménybe, amely, gondolom, néhány héten belül komoly – a társadalom céljait szolgáló – viták alapjait, megközelítéseit is szolgálhatja. Addig is felmutat nekünk egy olyan fiatal nemzedéket, akik immár tevékenyen és tudatosan szegődtek e célok felelős szolgálatába. Méltóan reprezentálva a „műhely” szellemiségét. (Metszetek, ahol gondolataink összeérnek. A Szent Györgyi Albert Kollégium tudományos antológiája. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2012).
Tamási Orosz János
(Forrás: MKDSZ.hu)