Kalotaszegi női viselet bemutató volt a tánctáborban

Balogh Ildikó örökös Aranygyöngyös Táncos bevezetőjében kitért Kalotaszeg nevének eredetére, földrajzi elhelyezkedésére és szomszédos tájegységeire.

Többek között elmondta, hogy Kalotaszeg, ahol a lakosok többnyire reformátusok, három fő részre oszlik: Felszeg, amely szilágysággal határos. Az ott élő emberek tartják magukat igazi kalotaszegieknek. Régiesebb, vászonból készült ruházatuk is ezt mutatja. Alszeg az Almás-patak mentén és Nádasmente, Kolozsvárhoz közel. Leginkább ezt ismerjük Kalotaszegnek. Kalotaszeg lakosai túlnyomóan reformátusok voltak.

A viseleteteknek, amelyeknek szigorú szabályai voltak, nem a mindennapok ruhái voltak. Ünnepi alkalmakkor, családi eseményekkor (esküvő, keresztelő, menyegző, templomba járás, konfirmálás, temetés, stb.) öltötték magukra az emberek. A különböző vidékek lakói viseletükkel is különbözővé tették magukat a többi vidék lakóitól és nemzetségeitől.

A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhasson. Ezek nagyon költségesek voltak (egy szoknya három tehén ára), így bizony vigyáztak rá, s nemzedékről, nemzedékre adták tovább egymásnak.

Ezt követte a népviseletbe öltözött különböző korú leányok és asszonyok viseletének részletes bemutatása.

(Nagyításhoz kattintson a képekre!)

Kislány, nagylány és asszony megkülönböztetésében a hajviselet és a fejrevaló volt a meghatározó. A kislányok kétfonatos, tyukosiba font hajat, a nagylányok, egyfonatos, egytyikásat hordtak, legtöbbször piros szalaggal. A férjhez menés után már kontyban hordták a hajukat.

A párta a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a konfirmációtól a lakodalomig viseltek. A konfirmált lány viselete volt a legdíszesebb, hiszen férjhez kellett adni. A párta hátsó részéből hosszú hímzett szalagok csüngtek selyembojttal. Pártában általában nem táncoltak a lányok. A bojtot, párta nélkül, pár évig a férjhez menés után is viselték az asszonyok.

Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett.

Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Kalotaszegen az asszonyok soha nem jártak fejrevaló nélkül.

A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. Díszítés szerint lehetett az ing vállfős, melynek ujja és vállrésze gazdagon varrt írásos vállfős mintás, és lehetett kötétes ing, melynek az ujja külső oldalán kötétes varrásmintás. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint változó színűek lehettek (piros, kék, fekete).

A pendelyt, ami a mai alsószoknyának felel meg, házi kendervászonból készítették. A vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek. A farpárna a derék domborítására szolgált. A pendely fölé került a muszuly) vagy bagazia (Kolozsvár környéki falvakban), a kalotaszegi női viselet egyik jellegzetes darabja.

Kalotaszeg női ideállja a nyúlánk, magas nő volt. Ezért kevesebb alsószoknyát használtak, mint más tájegységek viseletei.

A muszuly bő, ráncba szedett lepelszerű hátsóköpeny, mely elől nem ért össze. Két alsó csücskét derékon a korcba dugták, és a belső posztó szegélye látható vált, elárulva viselője korát és vagyoni helyzetét. Az idősebbek és szegényebbek posztószegélye keskenyebb volt, pirosat és sárgát a fiatalabbak viseltek, míg zöldet, kéket, feketét az idősebb asszonyok. A kalotaszegi szoknyaviselet másik jellegzetes darabja a fersing. Ez lehetett fehér gyolcs, vagy ünnepi selyem, klott, szatén, vagy karton anyagból készített fersing szoknya. Egyik változata a lájbisfersing, mely alá réklit, könnyű inget, alsószoknyát, fölé szövet- vagy gyolcskötényt vettek.

A felsőruhadarabok egyik legszebb eleme a csipkés vagy gyöngyös mellrevaló (lájbi). A teljes öltözethez hozzá tartozott a kettéhajtott, jobb karon hordott gyapjúkendő.

A kalotaszegi nők puhaszárú, ráncostorkú (kukuj), felső részén piros csíkkal, vagy keményszárú gömbölyű orrú csizmát hordtak.

Az előadás során a népi kultúra részeként elhangzottak Kalotaszeg híres prímásainak (Varga Ferenc "Csipás", Bánffyhunyad), Fodor Sándor "Neti", Méra, Váralmási Pici Aladár, „Pici”, Váralmás) nevei is

Végezetül az előadó kitért a kulturturizmusra, mint megélhetési forrásra, amely a népi kultúra modernizálódását, felhígulását eredményezi.

Azonban erre is a népi kultúra részeként kell tekinteni! – zárta le előadását Balogh Ildikó örökös Aranygyöngyös Táncos.

Kis Márta