A Kösöntyű Néptánccsoport 20 éves jubileumi gálaműsoráról
/Minden sor, egy köszönet/
Május sok felkészüléssel járt, hogy utolsó hétvégéjén, május 26.án megünnepelhessük 20 éves fennállásunkat. A néptánccsoport már az év elején terveket szőtt, ötleteket gyűjtött, ruhákat varratott, színpadképet állított össze, és természetesen addig is eleget tett számos felkérésnek. Sűrített próbáinkból mindenki kivette a részét, és ugyan nem panaszképpen írom, de igen csak elfáradt a csapat. A német út is hosszú volt, 1400 km-t buszoztunk, igaz teljes kényelemben.
(Nagyításhoz kattintson a képekre!)
Tartalék energiánkkal azon ügyködtünk, hogy igazi szép emlék legyen az ünnep mindenki számára. Fantoly Gyula a Népművészet Ifjú Mestere, és kétszeres nívódíjas koreográfus méltón kapta a koreográfus címet. Így mindent beleadva, nagy türelmével irántunk, jól megálmodta és megosztotta velünk a vásári hangulat témáját. A felcsíki verbungot még többször átvettük, csak úgy, mint az összes tánc térformáját, és a kivonulási sorrendeket.
Tamási Piroska egy hatalmas körhintát álmodott a vetítővászonra, mely monumentálisan kifejezte a vásár lényegét, azaz magát a “forgatagot”. Voltak emellett, akik színpadot díszítettek, kellékeket fabrikáltak, betűket vágtak ki, és volt, aki a kivetítőt igazgatta, rendezte a fotókat, bort, üdítőt, szendvicset intézett, szöszölt apró részletekkel.
A háromtagú zenekarral szinte elsőre egy húron pendültünk, de azért elkeltek a közös próbák, a pontosság és a részletek kedvéért. Nevezetesen, Tormási Elek prímás, Szabó János brácsás, Inoka Győző nagybőgős húzta nekünk a talpalávalót az aznapi délelőtti próbán is. Vezetőnk, Lezsákné Sütő Gabriella mindenkire és mindenre odafigyelt. Leginkább a lányok viseletére volt figyelmes, hogy azok jól álljanak, az alsószoknyák ne lógjanak ki, keszkenő mindenkinél legyen, hajviselet, stb…
A “kis Kösöntyű” is bevállalt több szerepet, hiszen a vásári hangulatban volt: - lókupec jelenet, melyben lovat alakított két embör, Molnár Arnold és Ágost Zoltán, - libavásár, Lúdas Matyival és Döbrögivel, Döbrögi szerepében Szűcs Ferenc, - tolvaj és csendőr jelenet, csendőr Heinrich Gábor ( megjegyzem Gábor valódi rendőr ) Molnár Arnold a tolvaj, - cigányasszony jóslása, szerepében Heinrichné Czilling Orsolya, akinek nagyon tetszett a monológja – Erős Józsi súlyemelős jelenete, kit Jakobicz József alakított erőlködve, a bort töltögették, dr. Rácz Adrien, Molnár Szilvia és Kwaysser Dominika.
Nos, a vasárnap délutáni gyülekezés alkalmával, sajnos esőbe, sárba taposva érkeztünk a lakiteleki Művelődési Házba. Páran már népviseletben, - öltözzön a nyavaja annyit - így legalább szép ruhában üdvözölhettük meghívott vendégeinket, rokonainkat, barátainkat. Úgy láttuk, hogy megtelt az előcsarnok, ezért Szuetta Béla kidobolta a kezdést, úgy 15 óra körül. A függöny a színpad két oldalán elhúzva pihent kezdettől fogva, vásári hangulattal fogadtuk nézőinket. Az ivóba én is betértem, koccintottunk a háttérben, közben a nézőtéren perecet kínáltunk, Czinege Sándor pogácsát és fánkot ajánlott. Percekkel később a színpadon is elkezdődött a műsor, ahogyan azt terveztük folyamatosan, szünet nélkül. Kezdetnek Bag községből hoztunk táncot, a “kis Kösöntyűvel” együtt adtuk elő. Az asszonyok “karikázót” lépegettek énekkel, majd a fiúk legényest jártak, lassú és friss csárdással zárva. Szér községből, Erdélyből származik második táncunk, ahol évtizedekkel ezelőtt már járt a Kösöntyű, szép emlékekkel hazatérve. (Szér nevét 1349-ben említették először az oklevelek Zceertelek néven.) Nagyon jó volt eltáncolni ismét ezt a táncot, a zenekar kiválóan kísért. Magyarbődi következett, (abaúj-tornai egyházmegyében, Kassától tizennégy kilométerre, keletre, az Olsva bal partján fekszik Magyarbőd). Mezőkölpényi jött a sorban. A falu Marosvásárhelytől 14 km-re északnyugatra, a Komlód völgyére nyíló völgykatlanban fekszik, 1332-ben Kulpen néven említik először. Neve ősi honfoglaláskori személynévből (Botond apja Kölpény) ered. Ötödik táncunk Felcsíki, mellyel igen sokat foglalkoztunk az elmúlt években. E koreográfiában a csíki medence északi részén fekfő Csíkkarcfalva és Csíkszentdomokos táncaiból merítettünk. Aki abba születik, az az anyatejjel szívja magába a tánctudást. Örültem volna, ha eredeti székely harisnyában járhattuk volna el a legényest, no de inkább a lépésekkel voltunk mindannyian elfoglalva. Lent hangsúlyos, telis-tele forgós elemekkel. Mindezek végén a közös cepper, ami igen hosszan tartó, ugrásokkal, forgásokkal, és külön páros szólókkal díszített záró tánc a zenekar előtt. Bodrogközi tánccal zártuk a műsort. (A csárdáson belül megkülönböztették a “magyar szólót”, vagy a “verbunkot”, a “párost”, a “hármost” és a “körcsárdást”. “Magyar szólónak” a férfiak tánckezdő szólótáncát vagy külön táncolását nevezték. Ha a férfi egy nővel táncolt akkor “párost”, ha kettővel, akkor “hármost” járt.) Ehhez a tánchoz az asszonyok, Sallai Erzsébettel és S. Kovács Anitával varratták a szoknyákat, kötényeket, blúzokat. A díszítő hímzéseket Sütő Linda készítette.
Az egyes táncok között, gyerekek előadásait láthatták a nézők, miután bábjátékos részletet adott elő Szabados Béla Zoltán. Aprók, azaz ovisok gyermekjátékokat elevenítettek fel, csúfolkodót, táncot, Romhányi Olga vezetésével, igazán ügyesen mozogtak a nagyszínpadon.
A lakiteleki általános iskolából is érkeztek fiatalok, akik már utánpótlásnak számítanak a hagyományőrzésben. Sallainé Győri Csilla és Sallai András tanította meg nekik a lépéseket, nagy sikerük volt. Vadas László vezetésével a citerások is szép dallamokat pengettek, a kisiskolások erre járták táncaikat.
A műsorról mozgó felvétel készült Kutasi József közreműködésével. A hangtechnikát Belicza András biztosította és Kökény Imre kezelte a potmétereket. Fotósok: Lendvai Edit, Verebélyi Gábor, Prajner Imre. Helyszín a lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház volt, melyet Belicza András bocsátott rendelkezésünkre aznap. Köszönet a Népfőiskolának a szendvicsekért, üdítőkért. Köszönet a lakiteleki Takarékszövetkezetnek a szép gesztusért, virágokért, melyet Németh Andreától vehettek át az alapító női tagok. A lakiteleki Önkormányzat nevében Madari Andor alpolgármester adott át virágcsokrot vezetőnknek. Külön örömmel töltött el Kasztel Antal saját készítésű alkotása, ami két darab, bőrből varrott válltáska volt vezetőink számára. Természetesen kihagyhatatlan a közönség. Köszönjük a sok tapsot, a mosolyt, a sok támogatást és a dicséretet. Ebből is érezzük, hogy a hagyományt érdemes ápolni, és mívelni, majd átadni olyan embereknek, kiknek szívében ott lakik a szépség. Köszönet azoknak is, akiket Szuetta Béla “kisbíró” felsorolt a műsor végén és nem lehettek ott valamilyen oknál fogva. Köszönet a háttérben szorgoskodóknak, segítőknek, szülőknek.
Miután elhagytuk a színteret, a Kösöntyű Néptánccsoport kivonult a Népfőiskolára egy szűk, zártkörű ünnepségre, melyet Lezsákné Sütő Gabriella rendezett. Mindenki más-más időpontban érkezett, oda ült ahol helyet talált és jót evett, ivott, nevetett vagy épp pityergett kicsit. Egy nagy tortát is kaptunk, készítője Nagy Péter lakiteleki barátunk, ki három ízű alkotásával mindenkit levett a lábáról, köszönjük. A szakácsoknak is elismerés jár a Népfőiskolán, a menü rendben volt és a felszolgálók remek munkát végeztek.
Szeretnénk a jövőben is még tovább ápolni a hagyományokat, táncokat elsajátítani, átadni azokat. Szeretnénk kitartást és egészséget hozzá, és sok-sok támogatást, hogy még jobban érezzük, szükség van ránk. Kívánom minden táncos társamnak, és kívánom azoknak is, akik szeretnének csatlakozni.
Tagok 2013-ban:
Lezsákné Sütő Gabriella, Sütőné Gulyás Éva, Sallainé Győri Csilla, Tábori Margit, Csoma Sándorné,
Szuettáné Bőszén Mária, Tamási Piroska, Molnárné Lezsák Anna, Heinrichné Czilling Orsolya, dr. Rácz Andrienn, Romhányi Olga, Dávid Orsolya, Molnár Szilvia, Ágostné Nyúl Zsuzsanna, Kwaysser Dominika, Laczkó Gréti.
Fantoly Gyula, Sallai András, Szuetta Béla, Kovács Sándor, Kasztel Antal, Molnár Arnold,
Heinrich Gábor, Ágost Zoltán, Czinege Sándor, Jakobicz József, Szűcs Ferenc.
Csizma és Kösöntyű
Megszámlálni sem tudom
csizmám lábnyomát
mit színpadon hagyott,
bár jártam padlószőnyegen,
szürke betonon, rideg kőlapokon.
Néha csak a zöld füvet,
bűzös aszfalton az
izzadtságcseppeket taposom…
Mennyi kéz zengte a tapsot,
tucatnyi ember, öröme
a szívnek, a léleknek,
s az enyémnek ugyan úgy,
hiszen bárhol otthagyom.
Legyen tél vagy nyáridő,
csizmám elkísér, velem van,
pár perces csak az alkalom…
Megszámlálni sem tudom
annyi a pár perces alkalom,
részvétel egy dicsőítő ünnepen,
vagy csak állni némán
viseletben, rideg kőlapokon.
Vagy hegedűszóra a kotta-
füzetből a fekete hangjegyeket
véletlen halálra taposom…
Mennyi kéz zengte a tapsot
páromnak, s a többieknek,
felocsúdni alig maradt idő,
hajolni meg lihegve akkor,
pitykéim fényét otthagyom.
Minden évben otthagynék még
egyet - egyet veletek Kösöntyűsök,
ma is, hiszen ez a 20 éves jubileum…
Ragyogj Kösöntyű!
Kovács Sándor
2013-05-26 Sancho
Kösöntyű Néptánccsoport Lakitelek