Drávaszög és Szlavónia Értékfeltáró Kollégium
2020.március.23. Hétfő
A 20. században a Horvátországban élő drávaszögi tömbmagyarság volt a magyar királyság állampolgára, majd a trianoni határmegvonás következtében a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban anyanyelvi jogaitól megfosztva élt.
A második világháborút megelőzően szülőföldjük rövid időre újból az anyaországhoz tartozott, utána a horvát tagköztársaság részeként az avnoji Jugoszláviához került. A délszláv állam széthullását követően szerb irányítás alatt élt a lakossága, miután a Jugoszláv Néphadsereg megszállta. Hét esztendőt kellett várniuk a magyaroknak arra, hogy Horvátország állampolgáraiként ismét szabadok lehessenek.
A horvátországi magyarság legnépesebb része a Drávaszögben él. A szlavóniai magyarság a Dráva jobb partján négy Árpád-kori települést (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu, amely ma már Eszék szerves része) népesít be. Mintegy kétezer magyar az Adria parti városok lakója: legtöbbjük a második világháborút követő évtizedekben költözött a tengerpartra.
A magyar népesség drasztikus fogyatkozásának előidéző oka elsősorban a születések kis száma, a lakosság elöregedése (Horvátországban az átlagéletkor 41,7 év, a horvátországi magyaroké 50,7 év), valamint az egyre erősödő asszimiláció. A horvátországi magyarság lélekszáma 1948-ban 51 399, a délszláv háború kirobbanásakor 22 355, 2001-ben 16 595, 2011-ben 14 048 fő, közülük a magyart 10 231-en vallották anyanyelvüknek.
Drasztikus számok!
Összefoglaló a könyv borítójáról (2015)
A kutatásról készült film ide kattintva tekinthető meg
Kövesse Lezsák Sándor tevékenységét facebook oldalán is!