Lóránt Károly, intézetünk külsős munkatársa szervezésében közgazdászok és szociológusok jöttek össze a RETÖRKI tanácstermében annak érdekében, hogy a rendszerváltás időszakából kiindulva fontos szociálpolitikai és gazdasági kérdéseket vitassanak meg. A műhelyvita sorozat keretében ez alkalommal Faust Anita tartott előadást A világrend válsága és Közép-Európa geopolitikai kihívásai címmel.
Az előadó szerint, ha bármely térség geopolitikai helyzetét meg akarjuk vizsgálni, jól tesszük, ha a világrend aktuális állapotából indulunk ki. Ma sokak szerint már többpólusú a világ, ám tény, hogy a nagy összecsapás, amellyel a világrend átformálódása együtt szokott járni, még nem zajlott le, e konfliktusnak ma még csak az előszelét érezzük. Ennek jelei közé tartozik, hogy bár nemrég még tabu volt, ma már világszerte közszájon forgó gondolat, hogy a nemzetállam intézménye támadás alatt áll. Ugyanennek a gyülemlő feszültségnek a mutatója az is, hogy az ez évi müncheni biztonsági konferencia egyik konklúziója az volt, hogy az atomháború ismét valós kockázattá vált.
Ebben a helyzetben nagy kérdés, hogy a hagyományos ütközőzóna szerepében lévő közép-európai térség országai milyen álláspontra helyezkednek: együtt igyekeznek átvészelni a közelgő vészterhes időszakot? egymás ellen fordulnak? egyik vagy másik erőtér győzelmére fogadva választanak oldalt? szerződéses kötelezettség miatt nem is gondolkodnak azon, hogy lehetne saját véleményük? vagy felismerve azt, hogy térségünk egésze ütközőzóna, összefognak és a kitörés lehetőségével is megpróbálkoznak? Azaz, geopolitikai értelemben birtokba veszi-e Közép-Európa saját területét?
Hogy a térség országai hogyan viszonyulnak a világrend válságához, átalakulásához, abból érdemes kiindulnunk, hogy a térséget közvetlenül érintő, geopolitikai horderejű kérdésekhez miként viszonyulnak. Az így kapott kép ma elég vegyes. A térség energiapolitikája ellentmondásos és óriási nemzetközi nyomás mellett formálódik. Katonapolitikájában Közép-Európa az amerikai birodalom egypólusú világrendje mellett teszi le a voksát. Az Új Selyemút kezdeményezés közös támogatásával a többpólusú világrendre szavaz. A migráció egzisztenciális krízisének kezelésében autonóm megoldást választott. A térség kohéziója eközben sebezhető. Az öröklött kisebbségi kérdéseken túl a külpolitika – jelesül az Oroszországhoz és az érlelődő nagyhatalmi összecsapáshoz fűződő viszony – különbségei egyaránt megoszthatóságot jelentenek.
A világrend válságában a túlélés esélyével legalább halványan kecsegtető megoldás alapfeltétele, hogy a térség autonóm, az ütközőzónai státusából értelmezett, közös helyzetértékelés alapján saját közös érdekeit megfogalmazza. A közös megoldásnak része kell legyen a térség közös életképességéhez elengedhetetlen, a nagy geopolitikától független érdeke: a helyi vállalkozásoknak kedvező, a térségen belüli, közvetlen gazdasági-kulturális kapcsolatok sűrűsödése.
Ám a világrend súlyosbodó krízisével egyidőben kettős korszakhatárra is ért az emberiség, így a megoldáskeresés akkor lehet sikeres, ha erre is tekintettel van. A környezeti degradációból eredő válság mellett az automatizáció és a mesterséges intelligencia térnyeréséből eredő társadalmi kihívásokra is választ kell találnunk, az élhető jövő érdekében. Ha a beköszöntő korszak sorsdöntő kérdéseire az autonóm békekísérlet keretében keresne élhető paradigmát a közép-európai térség, ez az emberiség egésze számára figyelemre méltó – és talán követésre találó – kitörési kísérlet lehetne.
retorki.hu