A kollégisták három nagyobb csoportra bontva dolgozták végig a szombati napot. A tematizált közös gondolkodás, az összecsiszolódás, a csapatszellem erősítése, a csoportélmény mind-mind hozzásegítették az alkotóközösségeket ahhoz, hogy a kötetszerkesztés útján megtegyék első, jelentősebb lépéseiket.
A szerzői közösségek megtapasztalhatták, mire képesek, ha összefognak és közösen oldanak meg feladatokat, élethelyzeteket. A csapatokban rejlő erőforrások (pl. találékonyság, kreativitás) a felszínre kerülve sokszor szellemes formában öltöttek testet, nehéz helyzet elé állítva a versenytársakat, egyaránt megmosolyogtatva a nézőközönséget és a résztvevőket. A közös munkához szükség van a bizalomra, az empátiára és arra is, hogy képesek legyünk a „társunk fejével gondolkodni”, amelyek sokszor komoly kihívást jelentenek számunkra; néhány szituációs gyakorlat ennek átélésére adott lehetőséget. A bizalmi légkörnek köszönhetően oldott hangulatban, mégis tevékenyen töltöttük el a kötetre szánt időt. A közös alapok lefektetését a specifikus teendők (házi feladatok) elvégzése követi, amelyhez számos útmutatót nyújtottunk a hétvége alkalmával.
Az ismertetők során elhangzott, hogy milyen egy kompetencia-térkép, mi az a mind map, hogyan készül egy kulcsszó tezaurusz, miként foglalja keretbe gondolatainkat egy plakát elkészítése, és hogy milyen segítségre lehet számítani a csapatok mellé rendelendő mentoroktól. Az alkotói közösségeknek a következő kollégiumi hétvégéig (melyre 2012 februárjában kerül sor) kell a fent említett „termékeket” elkészíteniük és a kapott eredményeket bemutatniuk. A közös munka és együtt-gondolkodás hosszú órákon, éjszakába nyúlóan folyt.
A hétvégét ezúttal egy új tartalmi elemmel kezdtük – péntek este képes beszámolót tartottunk egymás számára, összefoglalva a velünk történt, említésre méltó eseményeket. Ezután próbára tettük verbális kommunikációs képességeinket, amelyhez a Tabu nevet viselő társasjátékot hívtuk segítségül.
Szombat reggel folytattuk a tízperces előadások sorozatát: Mezei Tamás a bioetika és a teljesítményfejlesztés kapcsolatáról, Kárpáti József a közigazgatásban használt kontrolling módszerekről, Kollár László az emberi jólét és a profit együttlétéről, Vági Attila a Kádár-kori német-magyar kapcsolatokról, míg Vörös Judit evolúcióbiológia természetvédelemben játszott szerepéről tartott összefoglaló előadást. A kollégisták nem passzív hallgatóként ültek velük szemben, hanem megfigyelőként: a tízperces előadást követően egy értékelőlapon adtak visszacsatolást a fiatal kutatóknak.
Az utolsó előadást már együtt hallgatta velünk vendégünk, Kollár István, a Műegyetem egyetemi tanára, aki egy rendkívül izgalmas témát hozott magával: a tudománymetria kulisszatitkaiba vezetett be minket. Több évtizedes tapasztalatot osztott meg mindnyájunkkal, rávilágítva a tudományos teljesítmény mérésének előnyeire és árnyoldalára. Előadónk kiemelte: „publikálnunk nem azért kell, hogy ösztöndíjat kapjunk, vagy hogy különböző versenyeket nyerjük, netán, hogy publikációs listák élére kerüljünk, hanem elsősorban azért, mert mondanivalónk van és azt meg szeretnénk osztani a tudományos és laikus közvéleménnyel”! Mindezek mellett ma a tudományos teljesítmény mérése publikációs adatbázisok segítségével történik. Ezek az adatbázisok rendkívül sok tudást rejtenek magukban, amelynek kiaknázásához alaposan ismernünk kell működésüket. Az együtt töltött idő második felében előkerültek a laptopok és együtt követtük a Professzor Úr utasításait, megtéve egyúttal az első lépéseket és lefuttatva az első kereséseket a tudományos adattárakban. Az itt hallottakat mindannyian hasznosan fogjuk tudni kamatoztatni tudományos pályafutásunk során.
A vasárnapi program Székely Kornél grafikus művész „Emlékezz Európa 1948-1980” című kiállításának megnyitójával kezdődött.
A folytatásban a Népfőiskola vendégeinek sorában köszönthettük Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökét, valamint Gulyás Balázst, a stockholmi Karolinska Intézet professzorát. A két előadóban nagyon sok közös vonás van: mindkettőjüket a bencések tanították munkára, becsületre és imádságra, és mindketten orvosi tanulmányaikat követően lettek agykutatók. Mindkettőjük hosszabb időt töltött Oxfordban, ahol megalapozták tudományos világhírnevüket, és mindketten az egy nappal korábban véget ért tudományos világkonferenciáról, a kettőjük által megálmodott és ötödjére megrendezett World Science Forumról érkeztek Lakitelekre. A hosszú ideje tartó barátságban lévő kutatók előadásai a hit-agy-tudomány hármasa köré épültek. Míg Gulyás Balázs inkább az agy „kézzel fogható”, mérhető működésére helyezte a hangsúlyt, addig Vizi professzor inkább a lélek és a hit kapcsolatáról beszélt. Bár mindketten sokszor utaltak egymás előadására és munkásságára, amely végül egy jól megkomponált összkép hatását keltette, kettőjük térben és időben együttes jelenléte – minden szervezői igyekezet mellett – tulajdonképpen a Gondviselés műve volt. Örömünkre szolgált, hogy hallgatókként valamit megtapasztalhattunk abból, hogy miért tartoznak a magyar agykutatók a világ élvonalába!
Az együtt töltött hétvégénk élményeit, tapasztalatait egymással őszintén megosztva vettünk búcsút egymástól, egy képzeletbeli batyut a vállunkra téve, ugyanis a kollégisták némi teendőt is magukkal vittek, hiszen a következő, lakiteleki találkozásunkig több, a kötettel kapcsolatos feladatot is el kell végezniük.
Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter,
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezői