A prezentációk keretében az alkotói közösségek felvázolták, hogyan jutottak el a témaválasztásig, mi jellemezte az elmúlt egy éves munkájukat, milyen eredményt értek el és azt miként fogják az olvasók számára az egyes kötetfejezetekben bemutatni. A rövid előadásokat vita követte, aminek során a jelenlévők – köztük Agócs Sándor, az Antológia Kiadó szerkesztője – megfogalmazhatták kérdéseiket, meglátásaikat. Zárásként a jelenlévők egy értékelő lap kitöltésével foglalták össze véleményüket, ami a tanulmány véglegesítésében jelenthet nagy segítséget a szerzők számára. Mindezzel a többi csapat is egyfajta képet kaphatott arról, részleteiben miről fognak a fejezetek szólni, hogyan tudnak majd a kötet ívéhez kapcsolódni.
A szerzőknek július végéig van idejük arra, hogy mentoruk, valamint a belső opponenseik segítségével elkészítsék az ún. nyomdai kéziratokat – amin aztán el tud kezdeni dolgozni a nyomda, majd pedig a korrektúrázott, olvasószerkesztett, tördelt változat újabb lektorálási folyamaton mehessen keresztül. Az előttünk álló, belső munkálatok végállomása az Antológia Kiadó nyomdája lesz, ahol a sokszor „verejtékes” csapatmunka meghozza várva várt gyümölcsét, és különböző szűrőkön átjutott gondolatok egyszer csak kézzel fogható formát öltenek. Képzeletben előrehozva ezt a pillanatot, Agócs Sándor vezetésével bejártuk a nyomdát, hogy képet kaphassunk erről a magával ragadó világról.
De ne szaladjunk ennyire előre! Nyári egyetemünket tulajdonképpen nem az előző bekezdésben részletezett programmal, sőt, nem is Lakiteleken, hanem Cserkeszőlőn kezdtük. Itt azzal a céllal jöttünk össze, hogy megismerhessük egymás családjait, hogy megtudjuk, kik azok, akik férjüket, feleségüket, édesapjukat, édesanyjukat nélkülözik a lakiteleki hétvégék alkalmával. Ezt követően egy szép szombati napot töltöttünk együtt a cserkeszőlői strandon, játszottunk a gyerekekkel, úsztunk, lángosoztunk, beszélgettünk, majd elköszöntünk a hazautazóktól, és a kollégistákkal áthelyeztük székhelyünket a Népfőiskolára.
A Kárpát-medencei Szabadegyetem Lezsák Sándor köszöntőjével kezdődött, amit Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló korábbi igazgatójának, „Magyarok égen és földön” című előadása követett.
A vasárnapot Bagi Ferenc atya gondolataival nyitottuk. Mindez kellően megalapozta a fent részletezett, kötetfejezeteket bemutató napot, amit Lezsák Levente késő esti lovasbemutatója zárt.
Hétfőn visszakanyarodtunk a tízperces előadásokhoz, amelynek keretében újabb kollégistáink kutatási területeit ismerhettük meg: Koren Kinga a gondolkodás vizualizációjáról, Gátas József a késő antik politikai teológiáról, Burus Tünde pedig az ásványvíz-kutatás és a tudománykommunikáció kapcsolatáról értekezett. A nap során, további előadások keretében Csanádi Mária, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa a magyar gulyás kommunizmusról és a kínai stílusú fejlődés rendszerbeli hátteréről, míg Hámori József professzor, egykori miniszter a tudomány és a művészetek közös gyökereiről tartott tartalmas, mozgalmas, elgondolkodtató és sok új ismeretet közlő előadást.
Megjelenés és megjelenítés – e téma köré épült Kristófné Gungl Rita és Bóta András külön-külön tartott foglalkozása. Míg Rita inkább a prezentáció tartalmi és mentális előkészületeiről és az előadás-technikáról beszélt, addig András szemináriuma segítségével együtt megtettük az első lépéseket a Prezi nevű prezentációkészítő alkalmazás gyakorlati használata felé.
Az este fénypontját a Ki mit tud nevű vetélkedő jelentette: ennek során a kollégiumok különböző produkciókkal próbálták a zsűri kegyeit elnyerni és minél több pontra szert tenni. A mi produkciónk Temesi Ottó lélegzetelállító – a fizika törvényszerűségeit látványosan bemutató – tudománynépszerűsítő előadására, Vörös Judit izgalmas capoiera gyorsleckéjére és Varga Gyöngyi füleket gyönyörködtető énekes előadására épült. A közösen bemutatott programunkkal, ami a „-180-tól a +1000 fokig: magasságok és mélységek” címet is viselhette volna, elhoztuk az első helyet, és az ezzel együtt járó gyümölcstálat. Mindez kellőképpen megalapozta hangulatunkat, amit a késő éjszakába nyúlóan vezettünk le a bárban.
A keddi nap egy, a történelmi zászlókat és címereket bemutató kiállítás megnyitójával kezdődött, amit Bíró András Zsolt előadása követett. Az antropológus-humánbiológus a 2012-es Kurultájról, valamint annak előzményeiről és kalandos kutatói tapasztalatairól beszélt. Őt Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes nemzetpolitikáról szóló előadása követte, lehetőséget adva arra is, hogy a közönség soraiban ülő kollégisták feltehessék megválaszolatlannak érzett kérdéseiket.
Délután ismét ismeretlen vizekre eveztünk. Túravezetőnek Joó Lajost, innovációs és működésfejlesztési tanácsadót kértük fel. A „Készség-lesen kutatókkal – a piacképes egyediség vadászata” címet viselő tréningje során mindannyian megtapasztalhattuk saját korlátainkat, amik leküzdésére használható módszereket is kaptunk útravalóul. Az estét ezúttal a Kösöntyű Néptáncegyüttes táncháza zárta.
Szerdán mozgalmas reggelre ébredtünk: a kollégiumok sportvetélkedője során fociban, röplabdában, csocsóban, ping-pongban és sakkban mérték össze tudásukat. Bár ekkorra nem maradtunk túl sokan, mindannyian beneveztünk valamilyen sportágra, azonban sajnos a fociban idén nem tudtunk indulni. Számos kategóriában sikerült dobogós helyet elérnünk, így joggal érezhettük, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt. A testi tréning után szellemi kirándulás következett. Medvigy Endre irodalomtörténész Nyirő Lajos életművét hozta hozzánk elérhető közelségbe, Bősze Péter, orvosprofesszor pedig a tudományos írásművek készítésének rejtelmeibe vezetett be mindannyiunkat.
Estére a hangulat nemcsak a Benkó Dixieland Band koncertje, hanem a sportverseny eredményhirdetése miatt is fokozódott. A részeredményeket ismertük, azonban azt, hogy az összetett versenyben a Szent-Györgyi Albert Kollégium végez az élen, egyikünk sem várta: az első hellyel együtt járó ajándékainkat kitörő lelkesedéssel vettük át. Mindez a megfelelő alaphangot is megadta a kulináris jazz-élvezeteket jelentő estéhez, amit – szokás szerint – ismételten a bárban folytattunk, és hajnalban fejeztünk be.
A csütörtöki nappal elérkeztünk nyári egyetemünk végéhez. Itt Balsai István alkotmánybíró az új alaptörvényről, Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF alapító elnöke pedig a 80-as évek második felének történéseiről adott elő. Zárásként meghallgattuk Esiobu A. Augustus, azaz Ágoston atya, Nyárlőrinc plébánosának gondolatait. Összefoglalásként a kollégiumok még röviden beszámoltak a mögöttünk hagyott napokról, majd Lezsák Sándor, megköszönve mindannyiunk munkáját, tartalmas nyarat kívánt, és elbúcsúzott a kollégistáktól.
Ezt követően, mintegy tucatnyian mi is megejtettük záró körünket, majd elköszönve, útra keltünk. A nyári egyetemet nem a Népfőiskolán kezdtük, és nem is ott fejeztük be. Záró programunkra Rákosivipera-védelmi Központban került sor, ahol Vörös Judit kalauzolt minket körbe, bemutatva a ritka állatfaj megvédésére létrehozott komplexumot, valamint annak közvetlen környezetét.
A kiegészítő programokkal majd’ egyhetesre bővült nyári egyetem ismét gyorsan eltelt. Az átélt élmények, a megélt pillanatok, az együtt elért sikerek, a közösen végzett munka hosszan kitartó útravalóval gazdagítottak mindannyiunkat. Bár a következő találkozásunkig három hónapnyi idő van még hátra, a kötetnek köszönhetően vélhetően ez lesz az egyik legintenzívebb időszak, hiszen sok teendő vár még ránk addig, amíg az utolsó simításokat is elvégezzük a decemberre megjelenő alkotáson.
Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter,
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezői
