Képes beszámoló a Keleti Nyitás Kollégium kijevi útjáról

Két évvel az első találkozás, pár nappal a kijevi kalandok után elmondhatom, a csapatunk még mindig majdnem teljes létszámmal jelen volt. Ez már önmagában is sejteti mennyire összetartó közösség alakult ki. Ez az egység tovább kovácsolódott a kijevi utazás során, melyhez minden feltétel adott volt az ukrán fővárosban. Igen sűrű és felejthetetlen napokat töltöttünk el, nagyon színes programokat szerveztek számunkra.

Szerintem nem túlzás azt mondani, a többség vegyes érzelmekkel készült erre az útra. Senki nem tudta előre milyen képet mutat ma a Majdan. Meglepő módon jóformán nyoma sincs az egy évvel ezelőtti eseményeknek. Persze a téren fényképek, virágok és mécsesek állítanak emléket a „Mennyei Százaknak”. A falakon pedig óriásplakátok hirdetik Ukrajna egységét. De egy kívülálló – főleg nem ennyire rövid idő alatt – nem sokat érezhet meg a felszín alatt lappangó feszültségből. Egy nyugodt, téli álmából ébredező, igazán ősi és igazán szláv város képe tárul az odautazók elé. Egy biztos, aki nem járt még keleti szláv városban elámult, aki már igen, nem csalódott.

A város napról-napra több kincsét tárta fel előttünk. Ellátogattunk a Szent Szófia-székesegyházba, barangoltunk a több évszázados barlangkolostor (Pecserszka Lavra) járataiban. Felkerestük a Csernobil múzeumot, valamint a II. világháborús emlékparkot a város felé magasodó „Haza Anyácska” emlékműnél.

Azért a „könnyedebb” időtöltésnek is hagytunk helyet. Így a színház sem maradhatott ki a programból, a kijevi Operában közösen néztük meg a Hattyúk tava balett-előadást és jártunk Mihail Bulgakov szülőházában is. A zsúfolt programok között és esténként autentikus éttermekben kóstolhattuk a helyi ételeket és italokat, valamint ismerkedhettünk az ukrán népzenével és táncokkal.

Lehetőségünk nyílt ellátogatni Magyarország kijevi Nagykövetségére, ahol megismerkedtünk a kirendeltség szakdiplomatáival, munkatársaival. A hivatalos program után, akinek ekkorra esetleg már hiányozni kezdetek a hazai ízek, rögtön enyhíthette étvágyát és honvágyát, külön a tiszteletünkre rendezett állófogadáson. Számomra nagyon érdekes volt bepillantást nyerni egy nagykövetség munkájába, a diplomaták mindennapjaiba.

Emlékezetes pillanatokat szereztek számunkra a Kijevi Nemzeti Lingvisztikai Egyetem magyar szakos bölcsész hallgatói is, akik kis műsorral készültek nekünk. Lélegzetelállító találkozás volt, több értelemben is. Egy-két fiút leszámítva jó pár tucat kedves ukrán diáklány fogadott minket. A második meglepetés akkor ért minket, mikor meghallottuk beszélni őket, legendásan nehéz anyanyelvünkön. Az ismerkedés, barátkozás jól sikerült, az utolsó napon már ők kalauzoltak minket városszerte.

Bízom benne, hogy a Keleti Nyitás Kollégium edzett tábora a jövőben együtt marad és Kijev is visszavár minket!

Budapest, 2015. március 31.

Gáspár Roland, Keleti Nyitás kollégista