Bár novemberi találkozásunk óta három hónap telt el, a köztes időben számos találkozóra és programra került sor. A kötet-csapatok többször is összeültek, hogy közös munkájukon együtt dolgozzanak, két alkalommal voltunk együtt korcsolyázni, valamint egy kilencfős különítmény Kárpátalján tett tudománynépszerűsítő körutat.
Ilyen élmények után felfokozott érzésekkel vártuk a hatodik kollégiumi hétvégét, amelyet másodszor kezdtünk az úgynevezett nyitó körrel, amin mindannyian megosztottuk, hogy mi minden történt velünk legutóbbi találkozásunk óta. Mindezek megfelelően előkészítették a terepet a késő esti programunkhoz, melynek keretében a kötet-csapatok újra összeültek, hogy visszajelzést adjanak egymás számára a mögöttünk hagyott három hónapban végzett munkáról, és folytassák választott témájuk pontosítását, szűkítését. A személyes jelenlét ezeken az alkalmakon majdhogynem pótolhatatlan. Az internet nyújtotta lehetőségek okos felhasználásával a távolság sok esetben áthidalható, de van, amit az sem képes pótolni. Az alkotó diskurzusnak pedig elválaszthatatlan kelléke a fizikai közelség.
Bárkik legyünk is, ha egy előadást készülünk tartani, kötelességünk átgondolni, hogy hol, kinek, milyen körülmények között, miről és hogyan fogunk beszélni, miként kívánunk a közönség előtt megjelenni. Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára is így tett, hiszen a lokalitásokról és globalitásokról tartott előadásában végig együtt volt a hallgatósággal, miközben a keresztény identitás és a nemzeti identitás viszonyát elemezte: „A keresztény hit az egyetlen olyan életszemlélet, az egyetlen olyan életgyakorlat, amelyik képes megőrizni az identitásunkat. A keresztény identitás nemzeti identitás nélkül kozmopolitizmus, a nemzeti identitás kereszténység nélkül meg pogányság.”
A délelőtti program során, a plenáris előadás másik vendége, Réthelyi Miklós, nemzeti erőforrás miniszter az általa vezetett minisztériumhoz tartozó ügyek aktuális helyzetéről osztotta meg gondolatait. Mondandójának hangsúlyos részére azonban nem itt, hanem a Népfőiskola Keresztény Panteonjában került a sor, ahol Lezsák Sándorral felavatták boldog Apor Vilmos mellszobrát. A Népfőiskola vezetője kiemelte, hogy a győri megyés püspök erőteljesen tiltakozott a zsidótörvények bevezetése, majd a gettó felállítása ellen. Oltalmába vette a nála jelentkező üldözötteket, szerzetesházakban, kórházakban vagy a Püspökvárban helyezte el őket. Szovjet katonák lőtték le 1945. március 30-án, aminek következtében április 2-án belehalt sérüléseibe. II. János Pál pápa 1997-ben avatta boldoggá. A szoboravató Balog Zoltán lelkészi áldásával zárult.
Külföldön tanulni és kutatni, némiképp kiszakadni itthoni környezetünkből, tapasztalatot szerezni és itthon kamatoztatni mindig felelősséggel járt, hiszen a külhonban dolgozó tudós hazája nagyköveteként is eljár. Így van ez azokkal is, akik a Fulbright-ösztöndíj segítségével juthatnak ki az Egyesült Államokba, hogy ott elmélyedjenek választott tudományterületükön, és valami kiemelkedőt hozzanak létre. Az ösztöndíjasokat mindenhol szívesen fogadják, hiszen a Fulbright-program az elmúlt évtizedekben a kiválóság szimbólumává vált. Az ösztöndíjjal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Brückner Huba, a Magyarországi Fulbright Alapítvány igazgatója osztotta meg velünk. A civilben hatgyermekes családapa arra is kitért, hogy mi mindent hozott hazánk számára a Fulbright szenátor által indított kezdeményezés elmúlt 20 éve, milyen kiemelkedő társaságba sikerült ezáltal bekerülnünk. Arról pedig, hogy az ösztöndíj elnyerése milyen további kapukat nyit meg egy sikeres kutató előtt, és hogy hogyan hangolható össze kutatói életpálya a családdal, a szintén hat gyermeket nevelő Csörgő Tamás az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont professzora számolt be. Mindkettőjük előadásában érezhető volt, hogy mondandójukat, mely a személyes szálakat és kötődéseket sem nélkülözte, nekünk hozták, így, a velük eltölteni tervezett 2,5 óra kevésnek bizonyult, a hozzájuk intézett kérdések nagy száma pedig az általuk képviselt témák és példák fontosságát is hangsúlyozta.
A délután hátralévő részét ismét kötetcsapatok szerinti felosztásban folytattuk: sor került az előző nap egymással megosztott gondolatainak pontosítására és feljegyzésére, továbbá a kigondolt téma tartalmi vázának összeállítására. Az együtt töltött idő alatt a csapatok különböző tempóban haladtak, de mindannyian komoly előrelépésről számoltak be. Olyannyira sikerült többeknek elmélyülnie a beszélgetésekben, hogy a vacsorát majdnem lekésték…
Az esti program hangulatát a Jánosi Együttes alapozta meg, akik rövid koncertjük után a Kösöntyű Néptáncegyüttes táncházához is biztosították a talpalávalót. Miután kitáncoltuk magunkat, székhelyünket áthelyeztük a vendégház büféjébe, ami új kialakítással, de a megszokott hangulatával várt minket. Az itt eltöltött éjszaka így nemcsak a beszélgetésről, hanem az új helyszín felavatásáról is szólt.
A vasárnap reggeli, lakiteleki szentmiséről visszaérkezve már várt ránk délelőtti vendégünk, Suplicz Sándor, mérnök-pszichológus, az Óbudai Egyetem docense, akit még a Konrad Adenauer Kollégium hallgatóiként ismertük meg három évvel korábban. Arra kértük, hogy ugyanazt a témát hozza magával, mint akkor: mitől lesz valaki hiteles, és ez a hitelesség hogyan járul hozzá egy erős csoport létrejöttéhez. Kutatóként, oktatóként rendszeresen saját véleményünknek kell hangot adnunk. A hitelesség itt mindennél fontosabb. Mi az a kongruencia? Mi Jézus Krisztus hagyatéka ebben a tekintetben? Miért lényeges az identitás? Milyen rétegei vannak a léleknek? A kérdésekre adott válaszokat legtöbbünk egy „aha” érzéssel hallgatta végig. Ilyen egyszerű lenne hitelesnek lenni, és ilyen könnyű lenne egy erős csoportot létrehozni? A recept egyszerű: mozgassunk meg hegyeket, gondolkodjunk magunkról pozitívan és legyen (egészséges) önbizalmunk. Értékrendünk álljon sziklaszilárd alapokon és ne fogadjunk el mindent olyannak, mint azt mások mondják vagy amilyennek látszik!
Minden nap szántunk rá időt, hogy a kötettel tudjunk foglalkozni. Vasárnap összefoglaltuk a hétvégén elhangzottakat, majd pedig összegyűjtésre kerültek azok a kérdések, amelyek nélkülözhetetlenek a kötet megírásához.
Az együtt töltött, igen intenzív két nap gondolatait a záró körön ismét útravalónak adtuk egymás számára. A hétvége nagyon gyorsan elrepült – de ez ismételten a minket ért élmény-áradatnak volt betudható. Köszönet mindenkinek a jelen-létért!
Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter,
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezői