Öveges József professzor szavai ma is irányt mutatnak. A piarista szerzetes által az akkor középiskolás Szabó Gábor (ma már akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora) fizikakönyvébe dedikált gondolatot Rektor Úr tolmácsolta felénk a vele folytatott beszélgetés során. Bár az idézet programunk vége felé hangzott el, a hétvége több mozzanata is ezt üzente számunkra.
Tanuljunk mások példájából és saját hibáinkból! A szokásos, péntek esti nyitó körünket követően ezzel a céllal néztük meg és dolgoztuk fel az elmúlt másfél évben egymástól hallott tízperces előadásokról készült videofelvételek válogatott részleteit. Mennyit számít a hangterjedelem, a hangsúlyozás, a beszédtempó, a dallam? Mit mond el a testünk, az arcunk, a kézmozgásunk a szavaink helyett? Hogyan hat ránk a látvány, ha nem halljuk, miről beszél az előadó? Miként vélekedünk egy előadásról, ha csak az előadó hangját halljuk? A csak képpel vagy csak hanggal levetített előadásrészletek érdekes tanulságokat hordoztak mindannyiunk számára, és egyúttal a leckét is feladták a másnapi prezentálóknak.
A szombat reggeli tízpercesek során újabb kutatási területeket és szakmákat ismerhettünk meg kollégistáink jóvoltából. Kristóf Péter az elmélet és a gyakorlat összjátékáról beszélt, mondandóját saját szakmájából és kutatásaiból hozott példákkal egészítve ki. Kúti Zsuzsanna a klímaváltozás hatásait mutatta be a lepkepopulációk vizsgálatán keresztül. Kerényi Ádám is egy kezelendő problémáról, a gazdaság betegségéről, az inflációról értekezett tíz percben. Zárásként Böröcz Miklós osztotta meg a terrorelhárítással, valamint az egy hónappal korábban elindított (T)error & elhárítás című tudományos folyóirattal kapcsolatos gondolatait.
Az előadások egy részét velünk hallgatta végig következő vendégünk, Németh József, a Műegyetem címzetes egyetemi tanára. Őt arra kértük fel, hogy a marslakókat, azaz a világhírű magyar tudósokat idézze fel számunkra. Az elmúlt évtizedben végzett munkáját hozta magával: szerinte kiemelkedő fontosságú, hogy a magyarok által jegyzett eredményekről minden országban tudjanak. Ennek érdekében, kollégáival többnyelvű kiadványt készítettek, amit nagy példányszámban szétküldtek a külföldi magyar nagykövetségekre. Számunkra is eme példaértékű összeállítás segítségével vázolta fel a legjelentősebb eredményeket, valamint az alkotók rövid életpályáit. Bár a tudósok életrajzai, felfedezései, találmányai többnyire ismertek voltak számunkra, mindenütt akadtak érdekes újdonságok, apró történetek és ráébredtünk egy-egy elfelejtett kincsünkre is, amelyet előadónk segítségével újra megtalálhattunk.
Szombat délután került sor az 1987-es lakiteleki találkozó 25. évfordulójára rendezett visszaemlékezésre és konferenciára. A ma már történelmi jelentőségű eseményen, több mint harminc évvel 1956 után itt talált újra magára a magyarság. A találkozó minden résztvevőjében volt némi félelem, ugyanakkor lelkükben mégis győzött a tenni akarás. Tettükkel ma is példát mutatnak számunkra.
A rendezvényen felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök, Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere, valamint Lezsák Sándor, a lakiteleki találkozó egyik szervezője. Felszólalásukat követően vette kezdetét az a konferencia, amelynek során tíz fiatal történész mutatta be a ’80-as évek hazai és nemzetközi vonatkozású eseményeit. Elsőként Vági Attila, a Szent-Györgyi Albert Kollégium tagja tartott előadást a hidegháború végnapjairól. További előadók voltak: Szécsi Árpád, Tabajdi Gábor, Zilizi Zoltán, Petrik Béla, Falusi Márton, Pál Zoltán, Ditzendy Orsolya, Rigó Balázs, Kovács Dávid. A konferencia végén szót kért Gyarmati Dezső, olimpiai bajnok vízilabdázó. Rövid felszólalásában elmesélte az 1956-os, Melbourne-i olimpián, a szovjet vízilabda-válogatottal vívott, győzelemmel véget ért küzdelmüket. Szemléletes visszaemlékezését a hallgatóság felállva tapsolta – a taps egy életműnek szólt.
A hosszúra nyúlt nap fáradságát a „Szent-Györgyi kávéházban” pihentük ki. A beszélgető körös este házigazdájaként Kéthelyi Esztert, a Tempus Közalapítvány képzési koordinátorát köszönthettük. A friss kávé és tea, valamint ínyenc ropogtatnivalók mellett, családias hangulatban eltöltött este során az együttműködés és a csoportos tanulás témakörét jártuk körbe, kiscsoportokban feldolgozva korábbi tapasztalatainkat, élményeinket és a tanulságokat.
Vasárnap reggel Szabó Gábor akadémikust, a Szegedi Tudományegyetem rektorát, a Magyar Innovációs Szövetség elnökét ismerhettük meg, aki – kérésünkre – az élettörténetéből osztott meg néhány morzsát: érdeklődő gyerekkor, természettudományos versenyek, meghatározó tanárok és példák, a tanulás jelentette élmény, vasakarat, tiszta elképzelések, külföldön végzett tanulmányok és kutatások, család és hazaszeretet. Megtudhattuk, hogy Öveges József professzorral való személyes találkozása meghatározó gyerekkori élménye volt, az általa dedikált könyvet ma is kiemelt helyen tartja könyvespolcán. A piarista szerzetes az alábbi szavakat írta könyvébe egy csillebérci fizikatábor során: „Vasakarat sikert arat”. Az életpálya, valamint a jelenleg betöltött pozíciók tükrében a legkülönfélébb tudományos területeken tevékenykedő kollégistánkban fogalmazódtak meg kérdések, ezért helyet adtunk a nyílt beszélgetésnek, amelyet dr. Fábián Margit és Temesi Ottó koordináltak. Képet kaphattunk a napi tudományos közéleti aktualitásokról és Rektor Úr ezekről alkotott, személyes és szakmai véleményéről is.
A kilencedik hétvégénket egy képzeletbeli földkörüli úttal zártuk. Pentelényi Tamás kalauzolt el minket a világ legnagyobb katedrálisaihoz. Vendégünk, idegsebészként, az orvosi konferenciákat járva hódol szenvedélyének, a keresztény templomok megismerésének és fényképezésének. Az utazásai során készített képekből hozott el számunkra egy ismertető összeállítást.
Utolsó előtti hétvégénket a minket ért élmények összefoglalásával zártuk. Azzal a gondolattal váltunk el egymástól, hogy lassan egy olyan útnak a végéhez érünk, amire együtt léptünk rá másfél évvel ezelőtt, ismeretlenként kezdve az utazásba, mára pedig összeszokott csapattá értünk. Időszerű hát megfogalmaznunk újabb célokat, hogy történetünk első, lakiteleki fejezetét, újabbak követhessék. Ehhez önszerveződésre, egyéni akciókra lesz szükség. Időnk még van gondolkodni és cselekedni. Ebben a formában Lakiteleken utoljára decemberben találkozunk.
Kristófné Gungl Rita és Kristóf Péter,
a Szent-Györgyi Albert Kollégium szervezői