KETTŐS ÜNNEP A HUNGARIKUM LIGETBEN

KETTŐS ÜNNEP A HUNGARIKUM LIGETBEN

Április 25-én, avatták fel Czine Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész bronz mellszobrát a lakiteleki Hungarikum Ligetben. Az alkotás Lantos Györgyi szobrászművész munkája. A szobrot Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke; Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum alapító elnöke; és Czine Erzsébet – Czine Mihály lánya leplezte le, majd Bagi Ferenc atya megszentelte, Fazekas István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze áldotta meg.

     Az eseményen Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, levélben köszöntötte a 85 esztendős Bíró Zoltánt, amelyet munkatársa Havasi Bertalan olvasott föl: 

     „Általános tapasztalat, hogy egy sorsfordító esemény történetét minden tanúja másképp meséli el. Ahhoz viszont aligha fér kétség, hogy a rendszerváltásról szóló tanúságtételek közül, az Öné a leghitelesebbek közé tartozik, hiszen már a Lakiteleki Találkozó szervezésében jelentős szerepet vállalt, ott volt az MDF alapítói között, majd a párt első elnökévé is megválasztották. 

     Köszönjük, hogy közéleti pályafutása során, mindig a vidék felemelését tartotta szem előtt, tudományos publikációiban pedig többek között Ady Endre vagy éppen a népi írók műveit vizsgálva, a magyar nemzet számos olyan sorskérdésére irányította rá a figyelmet, amelyek még ma is meghatározzák életünket.” – fogalmazott köszöntőjében a miniszterelnök.

     Bíró Zoltán beszédében így fogalmazott: „Czine Mihály az irodalomtörténetben is nagyszerűt alkotott. Két jeles embert emelt ki – akiket mintegy elődjének tekintett – az egyik Móricz Zsigmond volt, a másik Krúdy Gyula. Móricz Zsigmond volt a megtestesítője a szatmári parasztembernek, Krúdy Gyula pedig a nyíregyházi dzsentrinek. Mindkét félhez erősen kötődött. Mindkét személyiség valóban nagylelkű, nagyszabású író volt – a magyar irodalom jelesei. Czine Mihály ezekhez mérte magát, hozzájuk igazította a szavait, és ezek a szavak győztek.”

     „Magvető szobra mellett állunk” – így kezdte beszédét Lezsák Sándor, amelyben kiemelte régi adóssága ez, személyes adóssága, és igen, ez is egy igazságtétel és sok ilyenre lenne még szükség. 

    Czine Mihálynak áttételesen volt tanítványa, sokat tanult tőle. Nagyon sokszor volt vendégük és nagy beszélgetések vannak a hátuk mögött. „Amilyen mosolyba jött, úgy mosolyogva ment, de mindig itt hagyott a mosolyából egy kis bíztató derűt. Jó érzés volt a társaságában együtt lenni.” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke. 

     Majd kitért arra is, hogy nemzetközi író találkozókat szervezett a segítségével és Czine Mihály ennek rangot adott felkészültségével. Különösen emlékezetes volt számára az az előadása, amikor a hallgatóságot ráébresztett a Kárpát-medencei magyar sors állapotára, mikor beszélt Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág, az erdélyi Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér; a délvidéki Fehér Ferenc: Hazavezérlő csillagok, és a kárpátalján élő Kovács Vilmos: Holnap is élünk című köteteiről. 

     Lezsák Sándor kiemelte: Czine Mihály folyamatos jelen – ezért a szoboravatóját szándékosan nem évfordulóra terveztem. 

     Az ünnepség végén a Népdal és Nótakör elénekelte Czine Mihály: Megkötöm lovamat című kedvenc dalát, majd az egybegyűltek később tortával köszöntötték a 85. esztendős Bíró Zoltánt.